Kék fehér gondolatok

…és a mi lobongónkat milyen szellők fújják? Amikor húsz évvel ezelőtt alijáztam, a függetlenség napja előtti landolást követően az ország vidám zászlórengeteggel fogadott, aztán évről évre – lassan, de biztosan – egyre csökkent a zászlóval ünneplők száma, míg tavaly már én sem raktam zászlót a kocsimra. A munkahelyemen én bírtam a legtovább. Legutóbb még Jeruzsálem […]

Izrael – ünnep előtt

Ha zene szól, ha ünnep van, felülemelkedhetünk a megosztottságon, a szokványos kereteken, sőt, még a fájdalmon is. Most kaptam valakitől az alábbi pillanatképet, mely ragyogóan kifejezi mindezt: A kórház rehabilitációs osztályán dolgozó feleségemre várok. Tán ötven éves lehet az a mizrachi rendőr, aki az agyvérzése utáni rehabilitációt vezető fizioterapeutát ráveszi, hogy unalmas tornagyakorlatok helyett inkább táncoljanak. Az ifjú hölgy […]

Yom Kippur, bocsánat

Bocs, hogy nem hiszek olyan Istenben, amilyet gyermekkoromban tanítottak, mert nem tűnik logikusnak. Bocs, hogy azt gondolom, hogy olyan népen uralkodni, aki nem kért minket erre, nem tesz jót az imázsunknak, a gazdaságunknak, de főleg a társadalmunknak és az erkölcsünknek. Bocs, hogy azt gondolom, hogy a zsidóság az nem csak vallás, hanem faj, és kultúra […]

Hadi-tekesz

nosztalgikus előzetes, fiam holnapi katonai esküjéhez Pont tíz évvel ezelőtt Benjámin hadi-ünnepélyén vettünk részt, mint résztvevők. Senki nem tudta, mit is ünneplünk igazából, de ami jó volt, hogy nem a tűző napon kellett állnunk parancsnokok hosszú, unalmas beszédét hallgatva, hanem hűvös étterem gazdagon terített asztalai körül ücsöröghettünk bágyadtan elalélva. – Mégis miféle találka ez? – kérdeztem Benitől. […]

Savuot

Tegnap kaptuk meg a Tórát. Azért ez a kedvenc ünnepem, mert ekkor senki nem akarta népünket kiirtani, mi sem győztünk le senkit, nem mészároltak le elsőszülötteket, nem fulladt senki tengerbe, az ünnep folyamán pedig nem kell vezekelnünk, böjtölnünk, gyászolnunk, viszont egy csomó mindent szabad, például nyiratkozni, fürödni, de főleg rengeteg tejes ételt enni. Ez szerintem a […]

Tüzes ünneprontó

Nem, nem azért nem szeretem Lág báómert, ezt a zsidó máglyarakó ünnepet, mert középső fiam csak reggel hatkor ért haza a haverokkal töltött éjszakai tábortűztől, és feleségem szinte semit nem aludt attól való félelmében, hogy alkoholra, vagy kábítószerre csábítják tizenhat éves fiát a vagány galeritagok… Nem amiatt nem kedvelem ezt a hagyományt, mert mint minden […]

Arab zsinagóga-újítás

A zsidó szélsőjobb mecset-gyújtogatásaira és autógumi-rongálásaira válaszul néhány tucat arab fiatal felújította a városukban (Shfar’am) található ősi zsinagógát. Jó néha ilyesmit is olvasni, tetejébe az egyik ortodox zsidó újságban (kikarhashabat).  Mellesleg nemrég végigutaztam a környék arab falvait, és nagy meglepetésemre – az izraeli függetlenségi napra emlékezve (Yom Ha’atzmaut) – az utcák tele voltak dávidcsillagos izraeli zászlókkal… […]

Izraeli konyha?

Sokakban felmerül a kérdés, hogy van-e izraeli konyha? Először is mindenkit megnyugtatok: van. Lehet, hogy tizenöt, húsz évvel ezelőtt még nem volt, ma viszont egyértelműen él és virágzik. De ha van, akkor mi a lényege? Mi a szerepe az izraeli kultúrában? Szerintem roppant fontos ez a „lenni vagy nem lenni” kérdés, mert elengedhetetlen az itteni […]

Doron ünnepi beszéde

Hogy az ivritül nem beszélő családtagok is érthessék, lefordítottam Doron köszöntő beszédét, amit a bar micváján, a tóraolvasás és a prófétai szakasz után mondott el. „A Vayechi (וַיְחִי) hetiszakasz arról szól, hogy Jákób, élete végefelé, azt kéri Józseftől, hogy ne Egyiptomban, hanem Izraelben temessék el. A hetiszakasz Izrael vándorlásának végével fejeződik be, ahol a gyerekek […]

Bar micva

Középső fiam, Doron, 13 éves. Készülök a „Bár micvá”-ra, ami annyit jelent hogy „a parancsolat fia” vagy „a törvény fia”. A zsidó vallás szerint a gyerek bűneiért tizenhárom éves koráig az apja felelős, de mikor a fiú betölti ezt a kort, vallási értelemben felnőtté válik, és az Örökkévaló előtt ő maga felel tetteiért. Huh! egy […]

Henna

Egy henna-t fényképeztem legutóbb, ez egy marokkói zsidó esküvő előtti miniesküvő, ami nagyobb és zajosabb mint egy askenázi esküvő. Legközelebb füldugót viszek a magas decibelek miatt. Alon, aki videózott, kínált nekem vattát, de nem fogadtam el, amit másnap megbántam, mert még akkor is csengett a fülem a zajos keleti zenétől. Micsoda ruhák, micsoda nők, micsoda […]

Peszahi karikatúra

Az idei széderestén 24-en voltunk együtt iciripiciri lakásunkban. Az izraeli Frankokon kívül (Apu, Anyu, Peti, Zoli, Éva, Vili, Tomi, Ági, Tibi, Yair, Viola, Beni) itt volt természetesen feleségem és fiaim (Magi, Reuven, Doron, Eytan), Zoli családja (Szandra, Ariel, Yoav), Yair családja (Renana és Yasmin), Tomi felesége (Yael), Iliki néni (Robi anyósa) és Edit (Magi huga). […]

Mindig írok

Ma elhatároztam, hogy ezentúl minden nap írok valamit, és ha mondjuk véletlenül kimarad egy nap, akkor másnap kétszer, ha két nap, akkor háromszor, és így tovább. Mert mindig történik valami, és ha nem írom le, akkor mindig elfelejtem, és akkor minek volt, kár hogy megtörtént. Az olyan mint a hanukagyertya kialvás után, a füst elszáll, és […]

Purim

A múlt héten az eső elmosta az utcai farsangi felvonulást, ezért csak a munkahelyemen fotóztam bohóclányokat. Eytan lánynak öltözött, így táncolta végig az iskolai purimi bulit (a miniszoknyáját Magi készítette egy farmernadrág alsó szárából). Doronnak hiába könyörögtünk, nem volt hajlandó beöltözni, ő csak bolti sablon-maskarát akart, a Magi által előző este varrt öltözetet túl különlegesnek találta. […]

Esküvő

Boldog most a nő, mert ő,ő,ő, mindenki őt, meg neki, hozzá, kapkodó kezek nyúlnak, mindenki egyszerre akar, friss férj (le)itatja, vagány rabbi áldást nyújt, mond, rá, meg a borra, mindegy, csak valamire, anyuci fátylat emel, nehogy…, meg így ő is részese, mintha újra, mint akkor…, a hupát is tartani kell, mind a négy rúdját nekie, […]

Kényszer-munka

Szeretek csak úgy fotózni, minden megkötés nélkül, magamnak, de néha az élet olyan dolgokat kényszerít ki belőled, melyre korábban rémálmaidban sem gondoltál volna, mint például a rendezvényfotózás, különösen az esküvők megörökítése, ahol erőlködve próbálsz pajkoskodni a gyerekekkel egy mosolygós képért, a baldachin (hupa) alatt képes vagy az egész vendégsereg elől eltakarni a boldog(?) párt, csak hogy jó szögből örökítsd meg […]

Fény-munka

Legutóbbi munkám rendezvényfotózás volt, a bal felső képet a bejárati ajtó belső oldaláról készítettem, a jobboldalit meg a külsőről.
Ez egy olyan alternatív Bar micva volt, ahol nem volt kipa és tóratekercs, de a Mazal tov-os tortában izraeli zászló lengett, a falon és a gyerek nyakában dávid-csillag lógott, és az volt a díszítése egy kék-fehér nyakkendőnek, hogy „Izrael népe él”.

Vali

Döbbenetes, hogy én, akinek fogalma sem volt róla, miként alakulnak a dolgok, ma már pontosan tudom, mi történt. Néha eszembe jut, hogy a legjobb barátom egy Vali nevű lány volt. Az utcánkban lakott, copfokat hordott, és barna szeme szinte mindig nevetett. Az osztályban csúfoltak bennünket, hogy szerelmesek vagyunk egymásba, de a sok nyelvöltögetés sem térített […]

Tiszkul

Mikor Jeruzsálem felszabadításának az évfordulóján több állam nagykövete nem jött el a hivatalos ünnepekre, sokan felháborodtak, és így reagáltak: – Ideje, hogy újra erős nép legyünk, elég az engedékenységből. Csak ha erősek vagyunk, akkor figyel ránk a világ. – Ha továbbra is szánalomraméltók maradunk, közel van a vég… – Bocsánat, hogy védekeztünk, és tévedésből elfoglaltuk Jeruzsálemet. […]