Látok egy embert, és míg szemlélem, lefut előttem eddigi élete. Szomorú élet. Ő nem így látja, mert olyan jól hazudik önmagának, hogy észre sem veszi gyászos voltát. Ügyesen hitegeti magát, minek eredményeképpen még környezete számára is magától értetődő lesz az amit magáról gondol. Elismerem, hogy a túlélésnek ez is egy elfogadható formája, sőt, emberem büszke lehet […]