A tehén, a galamb és az avokádókrém

Mexikóban gyártják, és az izraeli drúzoknál tárolják a guacamole nevű avokádókrémet, de nem is ez lenne a baj, hanem hogy engem küldtek mintát hozni belőle. Nem Mexikóba, hanem a drúzokhoz. Új termékünk ez, még a fejlesztési részlegünkhöz tartozik, pedig nem is mi fejlesztettük, hanem az ősi aztékok, de mindegy, nem történelemóra ez. Egy szó mint […]

Whisky és BB

Két jó dolog történt velem tegnap. Az első, hogy a munkahelyemen, egy héberül gyengén olvasó takarítóbácsinak lefordítottam aznap kapott levelét, melyben holocaust túléléséért havi kétezer sekeles kormányjuttatásról kapott értesítést.  Aztán segítettem neki kitölteni a csatolt kérdőívet és elfaxolni azt a megfelelő helyre. De az igazán jó az volt, hogy a bácsi, efeletti örömében, pontosabban segítőkészségemért […]

Jó munkahely

A cég, ahol immár 16 éve dolgozom (Strauss-Group), az idén is megőrizte helyét az első tíz azon izraeli vállalat között, melyben a legjobb dolgozni. Az élelmiszer- és italgyártó cégek rangsorában nagy előnnyel az első helyen vagyunk. Hehe 🙂 A Strauss-on kívül Izrael legjobb munkáltatói: Electric Company, Intel, Bank Leumi, Google, HP, Teva, Bank Hapoalim, Amdocs […]

Csinibaba

Van egy bombázó a munkahelyemen, több is akad de csak egy próbál rámszállni, miután már összeállt minden nemzet fiaborjával, többeket kirugtak miután lebuktak valami raktárban, sötét galérián, vagy másutt, de ennek a bűbájosnak valahogy mindig sikerült megmenekülnie. Leginkább nagydarab arabokkal, szélesvállú rabokkal, kigyúrt oroszokkal és sötétbőrű esztergályosokkal szeret flörtölni, de úgy tűnik valami miatt mostanában […]

Latrun

Olajfák között sétálnak gondolataim, a madarak együtt imádkoznak velem. Három napig mintha kolostorba vonultam volna, ki a világból, bele a magányba. Jeruzsálemtől nem messze van a hely, trappista szerzetesek élnek itt némán, ha azt mondod nekik halkan „Shalom”, felszisszennek és csendre intenek […]

Eszmét keresek

Sehogysem tudom mi jött rám mostanában a munkahelyemen, folyton mosolygok, engedékeny vagyok, megengedő és elnéző, az emberek vihognak körülöttem, mindenkit felvidítok. Kedvelnek engem, mert gunyoros vagyok és jó. Sugárzik belőlem a szeretet. Ráadásul tele vagyok eredeti ötletekkel, amiket elő is tudok adni. Viszont – ellentétben a legtöbb magyarral -, nem vagyok alkoholista. Ugyanakkor a jobb […]

Este haza

Az éjjeli filmről hazamenet az erdő felé kerültem, sakálok kisértek és holdfényben átlátszó denevérek repkedtek fölöttem. Átvágtam a sötéten, betonutcákon jártam, aztán megint fák és parkok jöttek, hatalmasnak tűnt a táj. Az Ábrahám és Dávid lábnyomait letaposó zsidó város összement, kitárult a tér, előbújtak régi lelkek, Jézus és Pál is a bokrok mögött guggolt. Megbotlottam […]

Tetszett

Régen jó volt. Majdnem mindent szerettem. Tetszettek az esti ablakokból kiszűrődő karácsonyfafények, tetszett, ahogy esténként számoljuk őket, és az enyhén megvilágított havat taposva izgulunk, hogy kinek lesz több. Szorít a cipőm, nemrég hoztam fel a pincéből, de kicsit szenvedek tőle, pedig azt mondták szép cipő és meleg is, örülnöm kellene neki. Ez nem tetszett. Tetszett […]

Az őzikés lány

Egy csillagszemű lány ül az óvóhelyen a szemközti fotelben. Úgy is mondhatnám, hogy a sors egy ideiglenesen kávézóként funkcionáló légópincébe tuszkolt be minket átmenetileg. Ugyanabban a térben, ugyanazon idősíkon. Vele van valamivel fiatalabb barátnője is. A lány arabul beszél. Úgy vélem tehát arab. De nem néz ki arabnak (valójában az arabokról hamis, kellemetlen kép él bennem). […]

Gyógyító idealista

Idealista vagyok, kitartok az értékrendem és a számomra fontos személyek mellett. Mindennapjaimat az értékrendemhez igyekszem igazítani. Kíváncsi, valamint találékony vagyok, és megtermékenyítően hatok egy feladat kivitelezésekor. Az emberek megértésére törekszem, és segítek önmaguk megvalósításában. Alkalmazkodó vagyok, hacsak ez nem fenyegeti saját értékrendemet. Elsődlegesen befelé fókuszálva élem az életem, ahol aszerint állok hozzá dolgokhoz, hogy mit […]

Telik az idő

Telik az idő. Nem fáj, úgy tűnik, hogy minden rendben van, de valahogy eltompulok. Mintha folyton valami ködben lebegnék. Egyre kevésbé veszek észre dolgokat, egyre kevésbé vagyok okos, egyre kevésbé érdekel bármi. Bár szeretek másokat, de inkább birtoklom őket. Nem örömet okoznak a dolgok, hanem elégtételt. Vágyakozás helyett irigykedek. Aztán ha mégis megkapom, nem tudok […]

Rémes vacsora

Na, akkor hol együnk a yom kippuri böjt előtt? – kérdezte Magi éhesen, mert egész nap csak lófráltunk, meg sörözgettünk, nem ettünk semmi komolyat. – Jó lenne valami olcsó kifőzdében megtelepedni, és mondjuk egy ízes magyar gulyással tökre megelégednék. Betértünk az első útba eső pince-étterembe. Az ajtóban barátságos fiatalember fogadott. Kicsit mókás volt, hogy egyik […]

Tegyél le!

Tegnap éjszaka legkisebb fiammal és kutyuskánkkal a szokásos éjfél utáni futásunkat végeztük, aztán mikor a második körben az emelkedőn már alig bírtam szusszal, a sötét fák között Dolly észrevett valami szörnyecskét (mi csak hallottuk), őrült sebességgel üldözni kezdte, megemelt engem a pórázzal, és mint a rajzfilmekben, repültem utána, a levegőben kapálóztam a lábammal, és mint […]

Beilleszkedés

Kimerültem. Munka közben el-elszundítottam. Ülve, állva, járva, kelve. Bukkant a fejem a száradó nyárban. A fakuló gyárudvar bokros kanyarában jártam, mikor hirtelen előrebuktam, és két frissen nyírt bokor közé dőltem. Jobbról lilalevelű, balról zöldleveles. – Közéjük tartozom – sóhajtottam, és sehogy sem kívántam felkelni. – Na, beilleszkedtem – gondoltam -, pihenek kicsit. Bóbiskolva hallgatom szívem […]

Nyári háború

A legutóbbi háború óta folyton a következőről beszélünk, mindenki egyetért abban, hogy lesz, a kérdés csak az, hogy mikor. Valami oknál fogva mindenütt (felső katonai körökben is) kizárólag a nyarat emlegetik lehetséges kirobbanási időpontként. „Ha idén nyáron nem tör ki, akkor a jövő nyárig időt nyerünk katonai fölényünk növelésére, 2009 nyarára pedig elkészül a hermetikusan […]

Erev

Régi naplóbejegyzés: „Kaptam tehát egy estét a sorstól, hogy végiggondoljam a életet, a világmindenséget, meg mindent. Ugye a kérdést kell először megtalálni, nos esetemben ez: miért? Miért van ez, ami van, miért vagyok olyan, amilyen, miért nem másképpen vannak a dolgok? Heh? És totál rájöttem. Egy ideig még tanakodtunk, hogy milyen módszerrel jussunk italhoz, arra […]

Port-fil recept

Hirtelen felindulásból követtem el ezt a képet. Korábban láttam valahol valami félig profil, félig portré ábrát, gondoltam, hogy kisebb-nagyobb változtatásokkal, magamról is készítek valami absztraktot, ami majd jól kifejezi meghasadt egyéniségemet. Hozzávalók: 1 semleges háttér 1 fényképezőgép 1 állvány 1 szemből jövő fényforrás (lehet több is, de akkor is szimmetrikus) 1 frankpeti (vagy egyéb fotóalany) […]

De tényleg

Megyek, megyek és megyegetek. Aztán futok egy kicsit, noha egyáltalán nem igyekszem hamarabb odaérni. Csak érezni akarom lépteim és lélegzetem ritmusát. Szeretnék örökké élni. Örökkön örökké önöké az öröklét. Nem tudom, hogy miként lehetne jobb ez a földi éden, mert már így is tökéletes. Egy pillanatra mindig elakad a szivem, ha belegondolok, hogy mindig elakadás […]

Egymilliárd nő ébredése

A „One Billion Rising”, vagy magyarul „Egymilliárd nő ébredése” nevű világkampány keretén belül kis városunkban, a házunkhoz közeli klubban is táncoltak a nők a velük szembeni  erőszak ellen, az egyenjogúságukért. Ezzel a céllal én is messzemenően egyetértek, ezért elvállaltam a felkérést, hogy készítsek néhány fotót az eseményről. Szivesebben beálltam volna a táncolók közé, de csukott […]

Meretz

Bár az adott pillanatban majd felrobbanok a dühtől és csak hebegek -habogok, nem tudom kifejezni magam, de utólag nagyon mókás azokra a jobboldali politikai „vitapartnereimre” gondolni, akik minden, az ő nézetüktől eltérő eszmét azonnal demagógiának, választási jelszónak, és a baloldali -természetesen hazug- sajtóból egy az egyben átvett gondolatnak bélyegeznek meg. Végül, mintegy pecsétként, hozzáteszik még, hogy […]

about me

Mivel ide erre a blogra csak magyarok jönnek, másik honlapomra kizárólag héberek, az angolok meg zavarodottan kapkodják a fejüket, az egyik nem tud a másikról, vagy nem találják egymást… szóval a bábeli zűrzavart csökkentendő, nyitottam egy összefoglaló about.me oldalt, ahol a legtöbb, nyilvános web-megjelenésem egy helyről elérhető. Mondjuk lehet hogy ezzel csak növeltem a káoszt… […]

Hazafelé

Mentünk este haza a moziból. Ősz volt, vagy nyárutó – mittudomén, csak az biztos, hogy meleg volt és sötét. Én mentem elől, lábamon csattogott a szandál, az összes útbaeső kerítésen végighúztam a botot. Sötétbe veszett a kutyák ugatása (veszett  kutyák?), muszájból volt a nyüszítés, ha akarjuk, kolbászból a kerítés. K kézenfogta N-t, szerelmes volt a […]

Főrabbis zsinagóga-fotózás

Rabbinak kéne lennem. Szefárdrabbinak. Lehetne rabbizni egész nap. Milyen jó lenne. Nemrég zsinagógát fényképeztem, egy fiatal rabbi volt a kisérőm, lelkesen csókolgatta a nagyszakállú főrabbi kezét, én csak kezet ráztam vele, majdnem elesett, olyan öreg volt már. Kipában érkeztem, hogy ne lógjak ki annyira, persze így is megbámultak a résztvevők. Jujj, mondtam, ide tettem a […]

Lelkivilágom

Mikor életemet akaratok, törekvések és vágyak hajtják, és a jelentőséggel bíró életről alkotott saját felfogásomon alapul, ez azt jelenti, hogy egyfajta tulajdonosi érzéssel bírok az életem formálásával kapcsolatban. Számomra természetes ez a tulajdonosi érzés. A tehetség, a vágyak, a vérmérséklet egy többé kevésbé harmónikus egésszé állnak össze. A (néha) durva és leuraló környezet hatására sem […]