Azoknak akik ott voltak (Éve, Vili, Ági, Tibi, Viola, Steve, én), és szeretnek emlékezni: megtaláltam egy hét évvel ezelőtti napló néhány feljegyzését az első ötnapos sivatagi túránkról. Képek itt láthatók: https://picasaweb.google.com/petifrank/ShvilIsrael1 2004/9/28 Hajnali kettőre érünk a vöröstengerpartra, alszunk másfél-két órát a priccseken, fél ötkor kelünk, víz után nézünk a szállodákban, háromnegyed hétkor indulunk, Tibire esik a sorsolás, […]
Címke: nosztalgia
Apa – fia
Mikor kettesben kirándultunk, Doron (10) egész úton szájharmonikázott, és mikor tévedésből -mapuchit helyett- tapuchit-nak neveztem a hangszert (ami egyfajta nőnemű krumplicskát jelenthetne), kétrét görnyedve kacagott. Még órák múlva is ha néha hátranéztem, rázkódott a nevetéstől. Sokat estünk, csúsztunk, itt-ott megsérültünk, de odaseneki.
Pipiske
A nyárestéken vörös volt az ég, és talán az volt a legszebb pillanat, amikor hunyorítva a távoli felhőkre meredtem, aztán a vörösről lejjeb ereszkedvén megláttam a kékeszöld hegyet. Eszembe jut az énekes majális és a zenebonás nyári este, amikor öten-hatan álltunk azon a drága erkélyen, felkapaszkodtunk a korlátra, és ott volt Rőceiék háza, ablakukból valami […]
Kisangyalom
Magi hívta fel nemrég a figyelmemet a Deep Forest egyik számára. Mostanában ez a sláger itthon. Mikorra a “kisangyalom” részhez ér a nóta, már összeborulva kacagunk, és egymás könnyeit törölgetjük.
Láttam
Volt egy roma gyerek az osztályban, én sokkal jobban rajzoltam tőle, ezért mindig irígykedett rám, én viszont azzal érveltem, hogy neki a matek az erősebb oldala. Csordásnak hívták. Egyszer összeverekedtünk, de ne gondoljatok rosszra, ez volt az egyetlen középiskolai verekedésem. Ő jóval nagyobb volt nálam, nagy, behemót alak, de nem bírt velem, illetve lefogott, mert ha elenged, nyomban […]
Erdei kaland
Egyszer a Bükkben kirándultam egyedül, és eltévedtem. Futva kerestem az utat, már besötétedett, bár az ég még halványan derengett egy kicsit. Csendesen esett az eső és közben cuppogott a lábam a sárban, ahogy az óvodás gyerekek kanala szokott a főzelékben. Egyre sötétedett, már a tócsákat sem igazán láttam, így itt-ott locsogtam, tocsogtam. Volt a közeli falu […]
Vidéki
Az igazság az, hogy bármennyire is éltem húszéves koromtól nagyvárosban, alapvetően mindig is vidéki maradok. Úgy is mondhatnám, nekem a vidék a szülőhazám, az akácok, a kanális illata, a por, a sár. Ahogy vasárnap délben, harminc fokban a tyúk kárál. A hőség az utca végén remegve megemeli az utat, és a tyúk kárál. Megkondul a […]
A Szent család
„Az ötvenes években találtak egy csecsemőt Szent Lukács napján, ezért ez lett a neve: Szent Lukács. Az intézetben megismerkedett Ilivel és amikor tizennyolc évesek lettek és ki kellett lépniük a nagybetűs életbe, elvette feleségül. Szent Lukács és Szent Ilona nem adták át magukat az alkohol csábításának és hűségesek maradtak egymáshoz. Keményen dolgoztak és a társbérlet után […]
Hazugságcsaj
Benne volt az olvasókönyvemben, ahogy sétálni viszik a filodendront. De az még a fikuszos, filodendronos nyolcvanas években. A növények is ki tudnak menni a divatból. Fura. Szanzavéra mondjuk. Meg az a végtelenbe kúszó folyóka se divat már, ami – miután átkúszott a betonvasból hegesztett virágtartón – összesimult a makramé fali újságtartóval. Ismerős nevek a lépcsőházból, […]
Örökifjú
Az állt az e-havi fizetési papíromon, hogy 10.00 éve vagyok a cégnél. Körülnéztem, és azt láttam, hogy az abból az időből valók mind összefonnyadtak, eltűnt a mosoly az ajkukról, és lassabban járnak a kelleténél. Azért nem megyek 20 éves osztálytalálkozóra sem, mert nem jó tini osztálytársaimat pocakos bácsiknak és kövér néniknek viszontlátni. Mások is csak […]
Legyes
Mászkál légy a képernyőmön. Ha linkre lép, akkor kis kézzel tudom birizgálni. Ha nem linken van, akkor meg megszúrom a nyilammal. Aljas dolog volt részemről kiskoromban, hogy kitéptem a legyek szárnyát. Mondjuk viszont tök nehéz volt elkapdosni őket. Nem használtam segédeszközt. Büszkén, puszta kézzel álltam ki ellenük. De hogy ezzel mit akartam mondani, az tökmindegy.
Szétszéledés
Míg picik voltunk, egy anyatejet ittunk, egy udvaron játszottunk Tegnap megálltam, és elgondolkodtam, hogy miért sodródtunk el egymástól. Ezek az okok: – távolság. Ha távol vagy a másiktól, eltávolodtál. A távolság legyőzhető, ha akarják a felek, de nem akarják. – társ. Ha társsal élsz, ő fontosabb neked, mindenben igazat adsz neki, kiszolgálod, a régi család […]
Gyermeki kacaj
Valaki azt írta, hogy a gyerekei önfeledten kacagtak, mikor szívószállal belebugyborékoltak a pohár vízbe. Hja, a gyerekkacaj… Néha azt várom, hogy belőlem is ugyanilyen önfeledt kacaj tör ki, hisz belül ugyanaz a nagy kékszemű, aranyos kis petike maradtam, aki akkor voltam, de szomorúan veszem észre, hogy a szomszéd gyerek, aki állandóan püföli az enyéimet, ugyanazzal a […]
Most örülj
Gyorsan szaladnak az évek, 2006 elmúlt, Doron nyolcévesre nőtt, elfújta a gyertyákat, örült a pillanatnak, sokat tanulhatunk tőle, ahogy nem a múltnak és a jövőnek él, hanem a mostat aknázza ki gondtalan. Ő is azt gondolja tudatalattilag, hogy az a legjobb, ami most van, mert régen úgy vélte, hogy jó lesz, ha nagy lesz, mint […]
Kopaszul begörnyedő fotós
Itt fotózok egy fotót, nagyban alkotó hajlongok, miközben belül reménykedek, hogy jó fotó lesz, pedig nem sok esélyem van rá, mert sikertelen sorsom van. Legtöbbször. Elégedetlen vagyok önmagamal, szégyenkezek magam miatt, nem vagyok méltó énhozzám. Mikor kisgyerek voltam, azt hittem, hogy sikerülni fog, optimista voltam, akkor minden nagyon jó volt, mint minden gyereknek, kivéve, akit […]
Harisnyás
A szentpéteri ebédlő padjának harisnyás, és munkásruhásos része mindig annyira tele volt, hogy nem lehetett a fedelét teljesen lecsukni, de ha ráültünk, jobban lenyomódott, bár néha még így sem teljesen. Volt még ezen kívül külön bugyis, trikós, meg zoknis rekesz, és ez utóbbiban minden zokni páratlan, vagy lyukas volt, ha mégis akadt páros, azt gyorsan […]
Tévedések
Egyszer, mikor kőműves segédmunkát végeztem egy pesti tatarozáson, odajött hozzám a lakástulajdonos, és azt mondta: – Ugye maga az a matematikus aki a fiamat tanítja az egyetemen…? Máskor meg malterkeverés közben, tévében vallásos műsort vezető katolikus papnak hittek. Akkoriban még okosnak tűntem, és bár a középiskolában matematikaversenyekre jártam szép eredményeket elérni, de az egyetemen már […]
Intellektuella
Egyik hugom mesélte a hétvégi családi ebédnél, hogy mikor még kicsik voltunk, az este kilenc utáni villanyoltás után a fiúk zseblámpa fényénél kártyáztak tovább, ő -a mesélő- meg könyvet olvasott, és mikor meghallották a lépcsőházban közeledő szülői lépteket, néhány másodperc alatt eltüntették az árulkodó nyomokat és alvást színlelve verték át az ellenőrt. Intelektuella – mondta […]
Izraeli fenyőerdő este nyolc és hajnali egy között
Testemen éreztem a napolaj, a szúnyogriasztó és a nedves törlőkendő nedvének undorító keverékét Háromnapos kirándultunk hármasban, bár Ági csak egy napig volt velünk. Most az utolsó éjszakáról írok nektek, lusta otthonülők, a többiről megnézhetitek a képeket. Teliholdas fenyőerdő. Előző éjszaka elvakította álmunkat, most megszűrődött a fénye, kisértetiessé tette a sötétséget. Vaddisznók által fúrt lyukak közt […]
Pisilni kell
Sokáig azt gondoltam, hogy a munkahelyen nem lehet írni, és íme most itt vagyok, írok, munkahelyi írást űzök. Igaz, csak próbálkózás, kisérlet, de mivel a kisérleti részlegen dolgozom, így bele tudom a dolgot illeszteni a salátakisérletek sorába, lecsendesítve ezzel lelkiismeretem bosszantó zavarkodását. Van itt egy nő, öreg már, de nem akar nyugdíjba menni, állandóan bosszant […]
Novella
Azon kevés kiváltságosak közé sorolta magát, akik a jelenségek felszine mögé látnak Frank azon tűnődött, hogy új novelláját, mely az összes közül az első, egyes szám első, vagy harmadik személyben írja. Pontosan tisztában volt vele, hogy ez a legfontosabb kérdés. Még nem tudta miről fog írni, de mindenekelőtt szerette volna tisztázni ezt a meglehetősen ostoba […]