Ha zene szól, ha ünnep van, felülemelkedhetünk a megosztottságon, a szokványos kereteken, sőt, még a fájdalmon is. Most kaptam valakitől az alábbi pillanatképet, mely ragyogóan kifejezi mindezt: A kórház rehabilitációs osztályán dolgozó feleségemre várok. Tán ötven éves lehet az a mizrachi rendőr, aki az agyvérzése utáni rehabilitációt vezető fizioterapeutát ráveszi, hogy unalmas tornagyakorlatok helyett inkább táncoljanak. Az ifjú hölgy […]
Címke: Más
Családmodell
Család? Igen! Házasság? Nem feltétlenül. Döntően a melegek házasságáról szóló, egy jeruzsálemi hegy tetején öcsémmel folytatott, hajnali háromig tartó beszélgetés során ünnepélyesen megprófétáltam neki, hogy a házasság intézménye hamarosan meg fog szűnni. Ezt Zsembery Péter is sejti, akinek itt közlöm az írását. Mindenki gondolhat amit akar. Nincsen baj azzal, ha valaki statikus „értékek” között érzi biztonságban magát. A személyiségnek […]
Gyurma
Kimegyek a labor melletti előcsarnokba a lépcsőforduló alá, ami az utóbbi napokban a kedvelt helyem. Ha cigiznék, most rágyújtanék, de nem cigizek, meg itt cigizni sem lehet, rágó sincs nálam, ezért előveszek egy meleg kis plasztilint a szívem mellől, picit ráköpök, hogy vizenyősebb legyen és gyúrogatni kezdem. Bele ne ragadjon a körmöm alá, erre gondolok, […]
Kié e föld?
„A fényképezés egy erősen meditatív folyamatnak a része. Minden helyen eltöltök néhány napot, és átadom magam a látványnak, míg lassanként a táj felfedi a lényegét és különleges szépségét. A fotók úgy vannak bemutatva, ahogy fényképeztem őket (mindenféle digitális manipuláció nélkül), egyes képeknél az elmosódott hatást a hosszú expozíciós idő, vagy a kamera remegtetése okozza.” Képes folytatás […]
Kónuszos
Egy kis műanyag kónuszra leltem a gurulós székem alatt. Óvatosan felemeltem és megnéztem magamnak. Aztán megszagolgattam. Arra gondoltam, hogy biztos radioaktív sugárzása van, és majd szétbomlanak tőle az ujjaim. Meg az orrom, mert megszagoltam. Ezért direkt nem vettem át a másik kezembe, hogy legalább az ne bomoljon. Elképzeltem, hogy mostantól majd mindent bal kézzel kell csinálnom. […]
Kiskus balabus
A mindenségből semmit sem értek már, nem fűzök semmihez ábrándos reményt, és nem tárulnak szét szeretve ölelő karok, ha azt mondom: hát látod, ez vagyok én. Idegen vagyok, főként magamnak, mosolyom túlontúl bús, búsom az is hamis, tán máshogy kéne idegennek lennem, nem rágódni holmi moston, és az időt perzselődni hagyni, míg megpirul az magától […]
Híd a semmibe
Nitzan Horovitz – az izraeli baloldali Meretz párt parlamenti képviselőjének – legutóbbi levelében sokunk érzése kifejeződik Yaron London – a rádióból, és a legyek zümmögtek szünet nélkül a fülemben, mikor áthaladtam az Allenby-hídon Jordániába. „A híd forró és déli legyek tömege borítja a csomagtartót…” – szól a dal. A népszerű izraeli rádiós, London, szereti felemlegetni, hogy minden médiabeli […]
Tébolyda
Marsel Moseri, a fiatal izraeli lány újabb rövid írása Egy városban, egy bolondokházában fekszik egy lány, Natalie a neve. Mikor a többi elmebeteggel visszajön az étkezőből hirtelen megáll a titkárság előtt, ránéz Edward-ra, az ápolóra, és azt mondja neki: “Nemsokára jössz hozzám, igaz?” Edward visszajelez, hogy maradjon csendben, ne beszéljen, minden alkalommal figyelmezteti, hogy ne adja ki […]
Alkoholista vagyok
Alkoholista vagyok, és ha valakinek gondja van ezzel, keressen magának más barátokat. Ilyen vagyok, szeretek inni. Ha egy férfi megérinti a testem, ez nem olyan, mint mikor az arakos (vagy mondjuk rizspálinkás) üveg érinti a kezem. Mikor fizetést kapok, ez nem olyan, mint a torkomon legördülő whisky […]
Háború a túlélésért
Sok év után ma ismét éjszakai műszakon vagyok, az irodából élő adásban nézem a gázai háborút. Világító rakéták az égen, vadászgépek és harci helikopterek robaja, géppuskazaj, robbanások, tankok zöreje. Aztán hajnali háromkor a háborús lárma közepén megszólal egy kakas. Sokáig kukorékol. Kicsit később egy másik ősi hangot hallok a koromsötét Gázában: hosszan, keserves dallammal síró […]
Ariana és a tolvaj
Marsel Moseri, egy 23 éves lány írja a fb oldalán: “Ariana, a rokkant szomszéd ajtaja – mindig nyitva áll. Ha akarnátok, akár ti is bemehetnétek. Már mindent elloptak tőle, televíziókat, anyjától örökölt nyakláncokat, és még egy régi tranzisztoros rádiót is. De Arianát ez nem érdekli, soha többé nem fogja bezárni az ajtót. – Mert egyszer, […]
Malacot törni
Apa nem egyezett bele, hogy Bart Simpson babát vegyenek nekem. Bár anya szivesen megvette volna, de apa nem hagyta, mondván, hogy már így is túlságosan el vagyok kényeztetve.
– Miért vennénk meg neki? – mondta anyának – Mi szüksége van rá? Te szinte minden szisszenésére azonnal vigyázba vágod magad.
Apa azt mondta, hogy nem becsülöm eléggé a pénzt, és ha nem sajátítom ezt időben el, míg kicsi vagyok, akkor vajon mikor tanulom meg? […]
Motinak hívnak, és füvezek
Motinak hívnak, és füvezek. Ennyi, kiadtam magamból.
Nem büszkén mondom ezt, nem is szégyenkezve, nem kiabálva, se nem súgva. Csupán egy tény ez. Napi rutinom része. Fogmosás, munka, kaja, kis szomorúság, kis vidámság, fáradtság, szerelem, fájdalom, fű […]
Ember tervez
Az ország felépült és nem a Holokauszt jogán. A túlélők fantasztikusak voltak és újraalkották az életüket, de Izrael jóval több az európai borzalmak emlékénél és sokkal másabb az európai kultúránál. Európa csak egy vonás benne, talán nem is a legjelentősebb […]
Kotkodács
A minap „akciós” áron lehetett kapni a sonkát a sarki boltban. Vitték is a népek. A sorban előttem álló idősebb úr rögtön fél kilót kért. Ő akkor is sonkát fog enni egész héten. Magyar ember már csak ilyen. Ha valamit jutányos áron szerez be, azt eszi ítéletnapig, nem számít, ha a végén a gusztusa is […]
Kedves Isten
A Garami azt mondta, nem kell hangosan beszélni Hozzád, elég gondolatban mondani, akkor is hallod. Én ezt nem hiszem, de este suttogni se merek a pokrócom alatt, ezért inkább leírok mindent Neked a Titkos Füzetembe, így bármikor elolvashatod, ha ráérsz. Engem Somos Tibornak hívnak, kilenc és fél éves vagyok, negyedikes, kitűnő tanuló. Sajnos nem vagyok […]
Hogyan állítsuk meg a bombát
tudósítás az izraeli kabinet szupertitkos üléséről A kormányülés egy későesti órára lett kitűzve. A tévéhíradók aznapi adásai befejeződtek, és az újságok szerkesztőségeiben már a másnapi anyagon dolgoztak. Egyik újságíró, vagy szerkesztő sem gondolta volna, hogy az izraeli kormány ebben az órában gyűl össze az ország történelmének egyik legdrámaibb ülésére. Az attól való félelem miatt, hogy a […]
Telik az idő
Telik az idő. Nem fáj, úgy tűnik, hogy minden rendben van, de valahogy eltompulok. Mintha folyton valami ködben lebegnék. Egyre kevésbé veszek észre dolgokat, egyre kevésbé vagyok okos, egyre kevésbé érdekel bármi. Bár szeretek másokat, de inkább birtoklom őket. Nem örömet okoznak a dolgok, hanem elégtételt. Vágyakozás helyett irigykedek. Aztán ha mégis megkapom, nem tudok […]
Gondolatok
Halál Beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy a halál utáni nagy Semminél neki még a Pokol is elviselhetőbb. Én erre azt feleltem, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a Paradicsom jobb mint a Semmi. Egyszer álmodtam a mennyről, és nagyon hasonlított a mi világunkra. Valószinű a Föld a lehető legjobb mennyország az összes lehetséges mennyország […]
Szomjas
Ha nincs Arak, igyatok Chivas-t[1. A „Ha nincs kenyerük, egyenek brióst”, Mária Antónia francia királynénak tulajdonított gúnyos mondás után.] A múlt hét egyik száraz reggelén Lapid evangéliumára ébredtünk: a szeszesitalokra hozott új adótörvény értelmében a jövő hónap elejétől az olcsó alkohol kevésbé lesz olcsó, pontosabban a duplájába fog kerülni. Lapid reméli, hogy -mintegy a középosztály és szegények […]
Erev
Régi naplóbejegyzés: „Kaptam tehát egy estét a sorstól, hogy végiggondoljam a életet, a világmindenséget, meg mindent. Ugye a kérdést kell először megtalálni, nos esetemben ez: miért? Miért van ez, ami van, miért vagyok olyan, amilyen, miért nem másképpen vannak a dolgok? Heh? És totál rájöttem. Egy ideig még tanakodtunk, hogy milyen módszerrel jussunk italhoz, arra […]
Jobb kezemmel marom a balt
Úgy gondoltam, hogy nem árt ha itt is megjelenik ez a levél… „Kedves Barátaim! Nemrég találkoztam egy weboldallal, amely valótlan állításokat fogalmaz meg a L’art pour l’art Társulatról és rólam. Hova-nem-tartozásom tisztázása érdekében, valamint a félreértések elkerülése végett szeretném elmondani, hogy attól, hogy a L’art pour l’art Társulat tagjaként a magyar abszurd humor egyik képviselője […]
Vörös riadó…
Ma van az első nap, amelyet külön kell töltenem Matantól, amióta elindult ez az őrület, és egy szemhunyást sem aludtam egész éjszaka. Végül felkeltem hajnalban, és úgy döntöttem, összeszedem egy kicsit a gondolataimat. Kávézom. Hallgatom a rádiót. Szól a zene. Egy pillanatra megszakad. “Vörös riadó Ashkelonban. Vörös riadó Ashkelonban.” Majd ismét felcsendül a dal. Nem […]
A csalán az gyilkos
A földről ettem, a csillagos ég alatt aludtam, lemondtam a technológiáról, a szappanról, sőt még a tűzről is. Csatlakoztam az izraeli Gyűjtögetőkhöz, négy napig úgy éltem, mint az ősember, és csak hazaérve kezdtem magam primitívnek érezni. „Fontos dolgok és szabályok: semmit nem hagyunk a terepen, beleértve a wc-papírt is. Az ülés helyett gyakoroljátok a guggolást, […]
Anti-rasszista
Ez a jelenet a British Airways London – Johannesburg közötti járatán történt meg. Egy ötvenes fehér asszony egy fekete ferfi mellett ült. Láthatóan nagyon zaklatott volt emiatt, igy hivta a stewardesst. A légikisasszony kérdezi: – Mi a probléma, hölgyem? A fehér nő: – Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy […]