Gondolatok az időről

18 év nem múlik el nyom nélkül: kicsit megváltoztam, gyarapodtam, van amiben fejlődtem, másban elsorvadtam. Sokakkal ellentétben az én időm nem körben forog, hanem egyenesen halad előre, és mivel tisztában vagyok ezzel, nem lehetek boldog, hisz a boldogság az az ismétlődés utáni epekedés. Hálistennek az elmúlt években nem arra vesztegettem az időmet, hogy más életét éljem. Nem hagytam, hogy baptista […]

Tompai vájling

Meg kellene halni már. Sóhajtozza ezt gyakran anyai nagyanyám bele a nyár végi szárazságba, míg a barna, sok helyen lepattogzott tompai vájling koszos mosogatólevében matat fáradt keze, az alján maradt kiskanalakat keresve, de nem odanézve, mert a nyári legyek tetemétől szennyes ablakon át próbál felismerni valamit abból amiről azt hiszi, hogy az élete. De csak […]

Isten nem halt meg, csak felmondtak neki

A vallástalanság az nem csak – Isten elvesztése utáni – valamiféle maradvány, hanem egy alternatív jelentéssel bíró új rendszer kiépítése, melynek központja – az ember (az eredeti írás héberül itt) Elterjedt vélekedés, hogy míg a vallás az különböző meggyőződések gyűjteménye, addig a vallástalan az az, ami az Istenbe vetett hit megszűnése után megmarad. Ebből a […]

Lelkivilágom

Mikor életemet akaratok, törekvések és vágyak hajtják, és a jelentőséggel bíró életről alkotott saját felfogásomon alapul, ez azt jelenti, hogy egyfajta tulajdonosi érzéssel bírok az életem formálásával kapcsolatban. Számomra természetes ez a tulajdonosi érzés. A tehetség, a vágyak, a vérmérséklet egy többé kevésbé harmónikus egésszé állnak össze. A (néha) durva és leuraló környezet hatására sem […]

A statikus ürge és a dinamikus hapsi

Ebben az írásban kétfajta személyiségtipust fogok elemezni, aztán a végén példaképpen a két pólus között sorbaállítok konkrét személyeket a családból és innen-onnan. Nem mindenki fog örülni a kategorizálásnak, de az vigasztaljon mindenkit, hogy ez csak az én szubjektív véleményem. Állapot Statikus ürge: Az állandó, változatlan állapotú ÉN mások változásait fenyegetésként éli meg. Jellemző mondat: „Én […]

A Frankok frankizmusa

A Frank családon belül a frankizmusnak három fő iránya van: a vallási, az izraeli és a világi. Ezek az ágak látszólag kizárják egymást, valójában kölcsönösen függnek egymástól és táplálják egymást. Az első irány: a hit őrzése, az elkülönülést vállaló életgyakorlat, a befelé forduló puritánság, a szokások megmásíthatatlan állandóságának a hirdetése a változó világ kérkedőnek tünő […]

Tétovázás

Néhány éve egy kopasz ügyfél megkért, hogy tervezzek neki süteményesdobozt. Egyszerű munka, és bár nem volt sok gyakorlatom süteményes területen, némi kutatómunka után viszonylag gyorsan kész voltam az első változattal, a megrendelő is nagyon elégedettnek látszott, a felesége csupán annyit kért, hogy picit növeljem meg a logót, és ha lehet, legyen valami vékony keret az […]

Kettesben

Sétálni mentünk az eső utáni estében, karját az enyémbe fonta, aztán kétkézzel átkarolt és azt susogta, hogy vágyakozik utánam („mitgagaat elecha”), abban az értelemben hogy hiányzok neki. Na, mondtam, te is jókor mondod ezt, mikor két kézzel szorongatsz!? A kávéházban Spinózáról beszélgettünk, meg hogy ciki, ha valaki odáig jut, mint Ábrahám, hogy hitből ölni képes. Megállapítottuk, […]

A szefárdi és askenázi közösségek

Egy barátom tanulmányt írt, és mivel eddig sehol nem jelent meg, beleegyeztem, hogy itt megjelenjen. A tartalomért nem vállalok felelősséget Előszó Mind a szefárdi, mind az askenázi közösség a Babilóni Talmudon nevelkedett, azonban egymástól eltérő kultúrális közegben. A szefárdok az ibériai félszigeten az Omajjad emirátus uralom alatt a szabadság légkörében éltek és alkottak. Az arab […]

Öldöklő küzdelem

…avagy a Harcosok Klubja. Azonnal boldog és szabad lehetek, ha elhatározom, hogy békén hagyom a világot, és inkább önmagamra figyelek. Gyerekkorom óta folyton azt sugallta a környezetem (és néha én is hajlamot érzek, hogy ezt sujkoljam a fiaimba), hogy ha vinni akarom valamire, keményen kell dolgoznom, meg hogy az élet tele van küzdelemmel, és rengeteg […]

Empiria

Más már leírta helyettem: „Sokáig hajlandó voltam a maghintésre és a velejáró éjszakázásra, görnyedésre, szemrontásra. Ma már csak magamnak írok. Mondhatnánk, hogy az írás kényszer és szenvedély. Önsanyargatás és önmegvalósítás. Szolgálat, sőt kötelesség. Cél és eszköz egyaránt. Az ember ír, hogy megszabaduljon önmagától. Ezennel nyilvánosság elé tárom a csupán saját okulásra cédulázott idézeteket, referencia anyagként gyűjtött […]

Tengerésztitok

Baj van. Az a baj, hogy ha cerkát fogok, valami miatt semmi sem jut eszembe amit leírhatnék. Ezért többnyire hallgatok. Vagy suttogok. Csöndes vagyok. Szavam se hallani. Persze mondanivalóm azért van, de az szavak nélkül is érthető. És azt vettem észre, hogy mostanában már észre sem vesznek az emberek. Mintha nem is léteznék. A munkahelyemen […]

Nyugalmas sajgás

Mostmár megkönnyebülhetek, mert vége a háborúnak, többé nem kell folyton a tévét bámulnom, hogy mi van. Magi feleslegesen vette tegnapelőtt a fejhalgatót, hogy a híradó alatt is elektromosorgonálhasson, ugyanis nincs többé híradó. Feleségem sosem mondta, hogy zavarja az ágyúzaj, vagy a katonaiszakértőbácsi -számomra egyébként kicsit szimpatikus- baritonja, noha kifinomult emberismeretem alapján sejtettem ezt, próbáltam is lábujjhegyen […]

Elméletek 4you

Kicsit furcsa, hogy egyes Frankok még 30-40 évesen is az identitásukat keresik, mint valami pályaválasztás előtt álló tinédzser. Zolival és Violával kimegyek este a sétálóutcára, leülünk egy padra, és eszméket cserélgetünk. Már máskor is kicseréltük őket, de jó újra feleleveníteni. Később Guy is csatlakozik hozzánk. Viola kinevet  mikor elmesélem, hogy van egy új pub Karmielben, […]

Ősember

Néhány nappal azután, hogy visszajöttem egy ötnapos sivatagi mélázásból, még most sem vagyok képes visszarázódni a civilizációba. A hosszú sivatagi ücsörgés teljesen elfeledtette velem, hogy van más világ is. A tőzsde felment, aztán lement, de a tejút pont úgy fénylik az éjszakai égen, mint tegnap, meg azelőtt, meg ezer éve.   Úgy viszonyulok ezekhez a […]

Álom

Azt álmodtam, hogy A. prédikál egy nagy, szabadtéri gyülekezet előtt, és bár volt a fejünk felett valami kifeszített árnyékoló, így is izzadtam a hőségben, mert nem járt a szél, ezen kívül a mellettem ülők testszaga is fokozottan zavart, de az fájt a leginkább, hogy nyilván ők is szenvednek miattam, és csak legbelül mertem remélni, hogy nem így van, talán más köti […]

Triumvirátus

Nemrég hármasban beszélgettünk: egy ateiste, egy vallásos, és én, a „hívő” szabadgondolkodó. Hitről, hitetlenségről, budhizmusról, frankizmusról, vallási fanatizmusról.  Bár már régóta barátok vagyunk, kicsit megleptük egymást nézeteinkkel, nagyon izgalmas volt. Rögtön az elején leszögeztem, hogy én nem tartozom semmiféle „izmushoz”, a frankizmushoz sem, azt sem tudom, mi az, egy frankistát sem ismerek, én ugyan Frank vagyok, de nem -ista. […]

Irodalom – vallás

Az irodalom nem egységes, de egy. Ezt tudja az olvasó. Az irodalomban nincsenek klikkek, pártok, szélkakasok, ott csak szövegek vannak, szavak, mondatok, könyvek, és nincsen olyan könyv, nincsen olyan irodalmi alkotás, amely egy másikra törne. Az olvasó mindezt tudja. (Esterházy P.) A filozófia és a vallás szétválaszt, mert állást kell foglalni. Az az irodalmi állásfoglalásom, […]

Paca

Biztos soha nem készült még statisztika arról, hogy az ember összes tetteinek hány százalékát bánja meg. Még akkor is, ha azt utólag jónak gondolja, és teszem azt hosszú távon. Az embert a tettei megkötözik. Ami egyhelyt oldás, az kötés máshol. Összemaszatolom magammal a világot és azt szeretném, hogy ezt mások festészetnek lássák. Sokszor teszek olyat, […]

Vallásos mondás

Hallottam valahol egy mondást, ami valahogy úgy hangzott, hogy: „A vallást az egyszerű emberek igaznak tartják, a bölcsek hamisnak, az uralkodók pedig hasznosnak.” A bölcsek és az uralkodók erre nyilván minden korban egyetértőleg bólogatnának, a kihasznált és kijátszott egyszerű emberek viszont istentelen cinizmusnak vélnék.

Dilemma

Biztonságban, vagy börtönben van a képi ürge? Attól függ, melyik oldalról nézed. Ahány hit, annyi hiedelem. Egy hosszantartó családi hitvita után alhatároztam, hogy megírom a magamét a témában. Hetekig írtam a dolgozatot, javítgattam, finomítgattam, fényesítgettem, aztán hirtelen réjöttem, hogy én attól sokkal bölcsebb vagyok, hogy ilyesmit nyilvánosságra hozzak, hisz a hívők úgysem fogadnak el észérveket, […]

Megölöm a gyilkosom

Arról társalogtunk rokonok, hogy hívő embernek szabad-e ölni. Íme a beszélgetés rövidített és szerkesztett változata. A dőlt betűs részeket nem én mondtam. (…) a: Isten gyermekeként minden lázadást, eröszakot, fegyvert és vért el kell, hogy utasítsak. b: Talán csak a teroristák azok akik, tudatosan, válogatás és könyörület nélkül pusztítják ártatlanok sokaságát. Azt hiszem ez az […]

Rengeteg alvás

– Mi az életcélod? -kérdeztem egyik névtelenségbe burkolózó vértestvéremet. – Hogy minnél többet aludjak -felelte. – Kedves cél -mondtam bókolgatva. „Bár -gondoltam tovább magamban, és ezt már nem közöltem a burkolózóval, mert e továbbgondolás csak másnap jutott eszembe a gyárban, szóval- az öngyilkosokat is hasonló életcélok vezérlik örökre elaltató tettük végrehajtásában, csak náluk jóval kifejlettebb […]