Kint állok egy hatalmas tér közepén, az ebédutáni kávémat kortyolom, a szél hátbakap, megbillent. Széttekintek, a mezőn erdei pockok bújnak ki a fák közül, dúdolok örömömben és nyelveken szólok. Hosszú árnyékomon nyugszik tekintetem, csinos vagyok, meg kopasz. A gyári emberek szomorkásak körülöttem, hangosan fütyörészek, hogy hesegessem a bút, de rekedtesen hangzik, inkább elnémulok. Mostanában azért járok […]