Ma este kisfiam és kiskutyám is megnyiratkozott, aztán futni mentem velük a közeli parkban, de visszafelé a kutyuska megszökött, így míg a lépcsőházban vártam rá, akaratlanul is beszédbe elegyedtem a dumás szomszéddal, aki elől általában az út másik felére menekülök, miközben az ellenkező irányba nézek, vagy ha már túl közel van és nincs erre időm, úgy […]
Címke: este
Ma este munkából hazajövet…
Ma este munkából hazajövet majdnem ráléptem egy fekete (nem sárga!) skorpióra, mezitláb voltam, szandálban. Délcegen ment a járdán, magasraemelt potrohhal. Egy hölgy jött arra, és megnézte hogy mit vizsgálgatok ott a homályos sötétben, nagyot sikított és ijedtében hátraugrott, egyenesen a forgalmas út közepére, de én az utolsó pillanatban (khm…) megragadtam a kezénél fogva, és visszarántottam […]
Erev
Régi naplóbejegyzés: „Kaptam tehát egy estét a sorstól, hogy végiggondoljam a életet, a világmindenséget, meg mindent. Ugye a kérdést kell először megtalálni, nos esetemben ez: miért? Miért van ez, ami van, miért vagyok olyan, amilyen, miért nem másképpen vannak a dolgok? Heh? És totál rájöttem. Egy ideig még tanakodtunk, hogy milyen módszerrel jussunk italhoz, arra […]
Cetlik
A második éjszaka, a tábortűz melletti énekek és játékok után hitvitába bonyolódtunk, ami azért volt kellemes, mert nem kerültek elő a bicskák, nem estünk egymásnak, minden személyeskedés nélkül tárgyaltunk hajnali fél négyig, hogy van-e Isten vagy nincs, meg hogy miért vagyok hitetlen, ők meg hívők. A tábor nagy része már aludt, egyesek távoli hangfoszlányokat hallottak […]
Köd
Péntek este Magival elmentünk az Úttörő Hegy kibucba (Kibutz Har Chalutz, קיבוץ הר חלוץ) reformzsidó szombatfogadásra a helyi zsinagógába, ahol először találkozott a karmieli Lélekbarát (Yedid Nefesh, ידיד נפש) és az itteni gyülekezet. Útközben, fenn a hegytetőn, ahol egy mély völgy végződik, olyan sűrű felhőbe keveredtünk, hogy azt hittem, ez a túlvilág, reflektorral sem láttunk […]
Sötét bicaj
Újra van bringám, és mint gyerekkoromban, azzal a sajószentpéteri zöld kis bicajjal, csak úgy cangázok. Tegnap, olyan este nyolc körül tekertem a kellemes, nem forgalmas úton hazafelé, aztán bekanyarodtam a hegy oldalában egy völgybe, olajfaligetes kiskertek közt kanyargott az ösvény, leszálltam a bicajról, mert csak tapogatva tudtam haladni. Rá kellett jönnöm, hogy már egyáltalán nem […]
Négyen a sivatagban
Ez megint egy tüzes fotó, sokat ülök a sivatagi tábortüzek mellett. Szeretem a túrák hangulatos estéit, néha hajnali 2-3-ig bámulom a parazsat, míg a többiek a priccseken alszanak szanaszét a földön. Itt homokvihar után vagyunk, a szél elült, mi is megnyugodtunk. Éjszaka hideg volt, de senki nem ment be a sátorba.
Apa – fia
Mikor kettesben kirándultunk, Doron (10) egész úton szájharmonikázott, és mikor tévedésből -mapuchit helyett- tapuchit-nak neveztem a hangszert (ami egyfajta nőnemű krumplicskát jelenthetne), kétrét görnyedve kacagott. Még órák múlva is ha néha hátranéztem, rázkódott a nevetéstől. Sokat estünk, csúsztunk, itt-ott megsérültünk, de odaseneki.
Pipiske
A nyárestéken vörös volt az ég, és talán az volt a legszebb pillanat, amikor hunyorítva a távoli felhőkre meredtem, aztán a vörösről lejjeb ereszkedvén megláttam a kékeszöld hegyet. Eszembe jut az énekes majális és a zenebonás nyári este, amikor öten-hatan álltunk azon a drága erkélyen, felkapaszkodtunk a korlátra, és ott volt Rőceiék háza, ablakukból valami […]
Futás
Arra gondolok, hogy milyen jót futottam tegnap este, életemben másodszor, olyan volt, mint egy izomfeszítő álmos nyújtózkodás, mintha ki akarna jönni a testem a bőrömből. Van egy erdei út a házunk mögött, fel a dombra, kicsit lankás, kicsit kanyarog is. Ha erre járok, mindig találkozom a nagykutyás bácsival, aki nem is igazán fut, inkább lépked, […]