– Az éjszakai sakálüvöltést úgy lehet elnémítani –mondta egy drúz barátom-, hogy felfordítunk egy cipőt. Bármilyen cipőt –tette hozzá-, akár papucs is megfelel. – Hogy-hogy –értetlenkedtem-, a sakálok félnek a cipőtől? Látnak, hallanak téged, mikor éppen felforgatsz? – Nem. Bent vagy a házban, hallod a kertek alatti sakálok nyugtalanító vonítását, a gyerekek felriadnak, nem tudnak visszaaludni, […]
Címke: cipő
Futótrikó
Benjáminnal vásárolni mentünk. Futócipőt akart venni, meg futónadrágot, de -mivel nem talált magának megfelelőt- végül csak futótrikót vett. Megkérdeztem tőle, hogy miképpen bírt hosszú évekig sima, nem futós trikóban futni, és így mindenféle márkajelzés nélkül fejleszteni izmait. Nem zavarta-e trikós futása közben a tudat, hogy ő most nem futótrikós. Persze a kérdés felesleges volt, hisz […]
Tűzvész
Most már tényleg félrerakok minden fontosabb dolgot, hogy röviden beszámoljak a tűzről, nehogy végképp kialudjon a téma. Megint a gyerekek észlelték, hogy tűz van a házunk mellett, ég a park. Én is éreztem valami üszkös szagot, de nem figyeltem rá fel kellőképpen. Az a kevés fa gyulladt be, ami még megmaradt a korábbi tűzvészekből. Gyorsan […]
Gonoszkodom
Szokás szerint a messiáshívőknél voltunk szombaton. Az alkalom elején rögtön felfigyelek az előttem ülő nagykabátos hölgy mezítlábára.– Nézd csak – bököm meg párom oldalát –, mezítláb van, papucsban.– Nem, az nejlonharisnya – mondja okoskodva.Közelebbhajolok a lábhoz, és meggyőződhetek, hogy mezítláb. Később a gyerekeket nevelgetem, bár inkább idomításról van szó: ne beszélgessetek, ne ülj törökülésben, ne […]
Hangoskodók
Szombaton, mint tudjátok, a messiáshívők gyülekezetébe megyünk igét hirdetni, vagy hallgatni. Ma én hallgattam, más hirdetett, de nem nagyon hallottam hirdetését, mert sok volt a háttérzaj, ami – így 36 év után már – nagyon bosszantó tud lenni. Persze ha valami érdemleges hangzik el a szószékről, azt azért még meghallom. Egy előttem ülő kopogócipős anyuka […]
Rongyos
Megváltam ma egy nadrágomtól, utoljára vettem fel mert lyukasra rongyolódott. Az utolsó leheletéig hordtam, megkedveltem az idők folyamán, hozzám tapadt, és kívülről a lyukakat nem is igazán lehetett látni, csak a figyelmesebben szemlélődők hökkentek meg egy kissé, de enyhe pírral az arcukon ők is gyorsan elfordultak, hogy ne legeltesség illetlenül a szemüket ott, ahol nem […]