Ezek a rókák mindig úgy néznek ki, mint a kánaáni ősi istenek gyermekei, akik zavarodottan járnak-kelnek, és nem hiszik el, hogy ennyire megromlott az ország

„A Frankpeti.net oldalt kedvelő 843 ember már egy ideje nem hallott felőled. Írj bejegyzést.” – közli velem a Facebook minden hónap huszadika körül. Kíváncsi vagyok, mikor fog ismét zaklatni.

Mindannyian rasszisták vagyunk

Sokszínűsége miatt élek Izraelben, de mindig zavart, amikor a különféle űrlapokon fel kellett tüntetni az apa származási országát is. Izrael Állam fennállásának hetvenedik évében ez szerintem szükségtelen és sértő, sőt rasszista. Éppen az ilyen kérdések és a válaszokból összegyűjtött statisztikák állandósítják a problémát, vagy legalábbis lassítják a kikecmergést ebből a megkülönböztetésből. Eleve problémás a származási […]

Nyugi, itt vagyok, csak folyton Izraelinfót szerkesztek, ezért nincs időm megírni az izraeli viszontagságaimat. Végül is ez is egy viszontagság, és épp megírtam, tehát mégiscsak van időm.

Furcsa pálmafák, keleti zene és érdekes illatok

Juli Kristóf interjúja Frank Péterrel Interjúsorozatunkban az Izraelinfo szerzőit, szerkesztőit kérdezzük, hogy bemutassuk őket és egyedi Izrael-élményüket – és közben ízelítőt adjunk abból, hogyan is élnek errefelé a magyarok. Hogy hívnak, hány éves vagy? Hogy szereted, ha szólítanak? Frank Péter, 48 éves, szeretem, ha a nevemen szólítanak (Peti, frankpeti… tökmindegy), és nem olyan jelzőkkel, mint áruló, Izrael gyűlölője, […]

Jéá, hova lett a fülbevalód? – kérdezem Magit, mikor arrafelé birizgálok ujjaimmal egy hűvös őszi estén a paplanba burkolózva. Már húsz éve nincs, te kis hülye – mondja. Erre még jobban magamhoz szorítom.

Iker-sejt

Rájöttem a situf lényegére: eggyé tesz. Minél több megosztás, kedves szó, szájlehelet, vita, vagy bók, annál inkább eggyé váltok. Ha úgy viszonyul hozzád, mintha a saját testén vakarászna, akkor része vagy. A munkahelyemen Adi a cicijét igazgatta, és benyúlt egy titkos helyre, mikor épp arra mentem, de nem volt meglepett, vagy szégyenlős. Mintha nem is […]

Tányérból kimászni!

Jom kipurkor néha böjtölök, néha nem. Hangulattól függ. Ugyanígy olykor kedvem van kóser pészachot csinálni, máskor meg inkább próbára teszem – a világiak által alapított – Izraelt, hogy mennyire van szabadságom kovászosat enni az ünnep nyolc napja alatt. Mondjuk arakot inni, vagy igazi puha kenyeret majszolni. Lássuk, mennyire lehetek világi? Ahogy nem szeretnék kovászosat kényszeríteni […]

Mostanaban gyakran, ha Magival megerkezunk valahova, a kocsiban maradunk, nehez kiszallni, hosszan dumalgatunk, tv helyett a madarakat macskakat embereket nezzuk. Tegnap valaki elment a kocsi mellett, benezett a nyitott ajton es egy fejet latott az olemben, milyen ciki mar. Hiaba, ez lett a szalonunk. Megertunk a karavanra.

az adóhivatal olyan pénzt követel tőlem, ami nem jár neki. sürgősséggel berendel január elsejére Cfatra, a világ végére. ha nem jelenek meg, óriási bírságot kapok. bemegyek. a számítógépek nem működnek. yafa kéri, hogy hívjam fel holnap, és megadja a számát. másnap felhívom. nem tudja a választ, hívjam tikvát. felhívom tikvát. csak akkor adhat infót, ha […]

Eletemben eloszor beszelgettem valakivel 5 percen keresztul ugy, hogy nem hallottam semmit abbol amit mondott, mert fuldugo volt rajtam, es hiaba mutogattam neki az elejen, folytatta. A padlizsan reszleg dolgozoja elegedett volt a vegen, hogy erto fulekre talalt.

– Mivel ez a Breaking Bad utolsó évadja – mondtam kisfiamnak -, minden este csak fél részt nézzünk, hogy tovább tartson. – Akkor már érdemesebb kétnaponta egy egész részt nézni, tembel – mondta. ui. én először egyedül láttam a sorozatot, másodjára Magival, most pedig a gyerekekkel nézem

Magival arab ramadán látogatóba megyek egy közeli városkába, ami mecsettel is jár, még jó, hogy az utolsó pillanatban kicserélem a lyukas zoknimat, mert ott levesszük a cipőt. Magi arab fejfedőt is visz, mert szemérmesen kell öltözni. Végül elfelejtettem zoknit cserélni…

Kék fehér gondolatok

…és a mi lobongónkat milyen szellők fújják? Amikor húsz évvel ezelőtt alijáztam, a függetlenség napja előtti landolást követően az ország vidám zászlórengeteggel fogadott, aztán évről évre – lassan, de biztosan – egyre csökkent a zászlóval ünneplők száma, míg tavaly már én sem raktam zászlót a kocsimra. A munkahelyemen én bírtam a legtovább. Legutóbb még Jeruzsálem […]

Szirénaszó

Ma rájöttem, hogy az idén a korábbi évektől sokkal inkább várok a szirénaszóra. Úgy érzem, ebben az évben különösen szükség van erre a percre, amikor egy pillanatra befogjuk a nagy szánkat és mindenki elnémul. Abbahagyjuk a vitatkozást. Abbahagyjuk az okoskodást. Egy percre elfelejtjük, hogy kinek van igaza, és ki téved. Ma rájöttem, hogy áhítozom erre […]

Izrael – ünnep előtt

Ha zene szól, ha ünnep van, felülemelkedhetünk a megosztottságon, a szokványos kereteken, sőt, még a fájdalmon is. Most kaptam valakitől az alábbi pillanatképet, mely ragyogóan kifejezi mindezt: A kórház rehabilitációs osztályán dolgozó feleségemre várok. Tán ötven éves lehet az a mizrachi rendőr, aki az agyvérzése utáni rehabilitációt vezető fizioterapeutát ráveszi, hogy unalmas tornagyakorlatok helyett inkább táncoljanak. Az ifjú hölgy […]