Itt sétáltatok egy hernyó és ember közötti lényt, és azon tűnődöm, hogy miért ilyen kemény a kakija, ahelyett, hogy magammal foglalkoznék.
Már korán sötétedik, ilyenkor nagyobb eséllyel léphetünk erős szagú meleg szaros puhaságba.
Megfigyeltem, hogy kövesebb terepen keményebb a kaki, amikor füvesebb részre ér, valahogy könnyebben csusszan neki.
Dolly fagyiként nyalja az eső által felhígított bokortövi kutyaszart.
Mi vagyunk a hibásak, hogy a kutya a járdára kakil. Nem csak ha nem szedjük zacskóba, hanem mert elvettük előlük a vécét. Istenem, igazán hagyhatnátok nekik egy keskeny földsávot a járda és a fal között!
Sok a kaki? Végül is minden írás egy emésztés utáni végtermék. Szar.