Dolly azért örül olyan fergeteges kitöréssel minden egyes unalmas hazaérkezésemnek, mert mindig azt hiszi, hogy végleg magára hagytam. A rövid eszű akváriumi halnak is minden egyes kanyar új felfedezés, miközben ő az üveg mögül csendben lesajnál minket, amiért nem tudunk a lényegre koncentrálni.
Az a ciki, hogy a szomszéd mindig úgy köszön, hogy „Szia, Péter!”, én meg nem tudom, hogy őt hogy hívják. De miért tudnám? És ő miért tudja?
Egy háromlábú kutya nehezen pisil mellettem. Tel-Aviv érdekes város.
Minden disszonancia után harmónia jön – még Izraelben is.