Nem szeretek olyan szöveget olvasni, ami formai eszközökkel próbálja a tartalmi gyengeséget leplezni – ilyen szöveget nem is olvasok. De az még inkább zavaró, amikor jó szöveget vágnak tönkre a formával. Például “idézet” vagy idézet helyett
“idézettel”.
Így, külön sorban, vastagon, dőlve, idézőjelben. Nem kiemelésként, hanem a szöveg részeként. Bosszantó a dolog, mert szájba rág, lekezel, megtöri a szöveget és a gondolatot, hangsúly helyett elvonja a figyelmet, plusz energiát igényel a szerző szándékának megértése, vizuálisan pedig vibrál, zsúfolt és csúnya. Na, ezért vagyok szerkesztő, hogy ilyesmi ritkábban forduljon elő, késleltetve így a világvégét.