Egy blogger olyat írt az Izraelinfón, hogy “a nép kürtőskalácsot akar, nem háborút”. A bibisták erre azt mondják, hogy a kürtőskalácshoz háborún át vezet az út – mert még nem tudják, hogy maga a kürtőskalács vezet a békéhez. Ez mindig így volt: az egyik gyerek folyton verekedne, a másik inkább valami finomságot majszol. Az élet a verekedő és a majszolgató közötti feszültség, hogy ki a többség, ki a nép, és az tényleg mit is akar. Én meg itt majszolgatok a verekedő hónaljában, a helyzetről tudósítok, a munkaasztalom a libanoni határra néz, és pontosan tudom már, hogy milyen bummok jelentenek Cfat felett leszedett rakétákat, és milyen bummok Észak-Galilea felett leszedetteket. A házunkba robbanó rakéta bummjáról majd biztos Bibi fog blogbejegyzést írni Cézáreában. Van olyan, hogy valakinek a háború a kürtőskalácsa?