A lakásba lépve a napnyugta laposan, vörösen pillogó fényszele hinti meg lágyan a porszemcsék bűvös sivataggá összeálló csillagfényesen hullámzó végtelen tengerét. Itthon vagyok.

Annyira buta ez a kutya, hogy miután fáradságos munkával kiszedi magából az osszes bogáncsot, elégedetten beléjük fekszik, de az biztos, hogy ha most szívinfarktust kapnék, addig nyalná az arcomat, míg visszajönne a pulzusom.

időközben felpörög az idő, nem tudom megragadni, mire leírnám, elröppen

instant vagyok, nincs idő a szerkesztésre, bocsi,

élőben adjam magam, vagy megvárjam, míg összeállok egy ékezetes vesszős kötetté? vérszagúan lüktetőnek szeretsz, vagy részekre bontott mesterséges intelligenciaként?

A jó kommunikáció olyan, mint mikor könnyű, de mindenképpen gyors a 0 és az 1 között dönteni. Ha ez még élvezetes is, akkor az már orgazmus.