Azért is érdemes hosszasan beszélni emberekkel, mert ezalatt a kutyus átélheti az esteledés varázsát. Tücskök, madarak, egyre keletiesebbé váló táncfesztiválok zsongása.
Minden alkonyban mással beszélek, ritkábban, de mélyebben. Inkább tudósítok, mint hírt mondok, inkább mélyre ások, mint a felszínen szórakoztatok.
Életében először válaszol megható mormogással kedveskedő kérdéseimre. Öreg korára ez a kutya inkább Saron, mint Bibi.
Mi ez a torlódás?! Az “igazak sírhelyei” szaporodtak meg, vagy az odatartó ultraortodox imádkozók? Minden válasz helyes. Egymást szaporítják. A galileai hegyek nagy vallásos dugójában már én is fohászkodni kezdek az Örökkévalóhoz.
Minél több arab jár a parkunkban, annál több arab előtt fog elvonulni egy kutyás Izraelinfós. Így hatunk egymásra, formálódunk. De inkább az ő képmásukra. Kululululuuu!
Sötét lány jön velem szembe a parki sötétben. Most akkor én lennék a félelmetesebb?
Fiatal szerelmespár turbékol a padon. Mégis van jövő?
