A szokásos áldáson kívül az is jó ebben a már két napja tartó heves esőzésben, hogy az ablaktörlő sebességének állítgatása és a vízmosásokon való izgalmas áthajtások ideje alatt sem kell a háborúval foglalkozni. A folyamatos mennydörgés is hígítja a vadászrepülők zaját, és a távoli robbanások simán lehetnek egyszerű égzengések.
Milliószor gyakoroltuk a munkahelyen az óvóhelyre futást, egyre jobb időeredményt érve el, és ma megérkezett az udvar két végébe az újabb két, hiperszuper, csili-vili dolgokkal felszerelt bunkerszoba. Most már szinte várjuk a Hezbollah vagy az irániak rakétáit.
Az izraeli Waze nem jelzi a dugókat, hogy az ellenség ne rakétázhassa a környéket.
Kinek az eleste nagyobb veszteség? A fiatal sorkatonáé, aki még bele sem kóstolhatott az életbe, vagy a tartalékosé, aki kisgyerekeket és élettársat hagy magára?
Az Izraelinfo főoldala mostanában csak a konfliktussal van tele, nem erre vágytunk, mikor alijáztunk.
Semmi személyes, teljesen lebénultunk, vagy annyira személyes a reagálásunk, hogy az nem tartozik a nyilvánosságra, meg időnk sincs, mert folyton rakéták elől futkosunk, temetésekre járunk és vendégmunkások hiányában földet művelünk, házakat építünk. Végül is így született, születik, fog születni az ország. Meg fog születni? Túl hosszú, túl fájó a vajúdás. Élve marad a baba?
Nincs időnk megörökíteni a jelent, mert az túlzottan lefoglal minket.
„Ezekben a napokban is emlékeztetjük, hogy érvényesítse a kártyáját. Együtt erősek vagyunk. Kellemes utazást!”
Minden kibucban és tanyán nagy betonkocka-akadályok, homokzsákok mögé bújt puskások várnak. Ki vagy? Barát. Mehetsz.
Előbb meg kell tisztítani a földet, bármennyi verejtékbe vagy áldozatba kerül is, mert nem érdemes vetni gazos-Gázás földbe.
Még este tízkor is lőnek a városi lőtéren. Bár lehet, hogy ezek csak sima terroristák.
A városközpontból hangos arab zene szól. Az a tipikus, andalítóan misztikus, félelmetesen nyugtalanító fajta, ami magabiztos, mert tudja, hogy erősebb, szívósabb, idő kérdése, hogy felülkerekedik a nyámnyila fajtánkon. Most egy sötétebb korszak jön, aztán ismét a felvilágosodás, ciklusok, tél és nyár, tik-tak, egyik nélkül sem létezne a másik, 50-50, hát ne püföljük egymást.
Most vissza a fákra, „ze cav hasaa”, talán csak így maradhat fenn a Föld, hisz majmok nem használnak műanyagot, ruhát, nincs füstölő gyárkémény, vadászpilóta sem kell.
A pokol csak a mennyet erősíti. Megint öngólt rúgtak az ördögök.