Tányérból kimászni!

Jom kipurkor néha böjtölök, néha nem. Hangulattól függ. Ugyanígy olykor kedvem van kóser pészachot csinálni, máskor meg inkább próbára teszem – a világiak által alapított – Izraelt, hogy mennyire van szabadságom kovászosat enni az ünnep nyolc napja alatt. Mondjuk arakot inni, vagy igazi puha kenyeret majszolni. Lássuk, mennyire lehetek világi? Ahogy nem szeretnék kovászosat kényszeríteni másokra, az is elvárható lenne, hogy mások se írják nekem elő, hogy mit tehetek a számba.

Tegnap meglátogattam valakit a kórházban, és a bejáratnál az őr fegyver helyett kovászos után kotorászott a táskámban, és nem engedte, hogy a zacskós rágcsálnivalót bevigyem az épületbe.

Katona fiam elmondása alapján már egy héttel az ünnep előtt feje tetejére áll a bázis. A több napig tartó takarítással egy időben a törzsőrmester kovász-keresést rendez a katonák táskájában. Az talán még érthető, hogy a kantinban ügyelnek a kóserságra, de miért kell az egész bázisnak vallásilag tisztának lennie? A világi katonák miért nem őrizhetik meg még a saját táskájukban sem a világképüket?

Már a pészach előtti napon bezártak a pékségek, és mi elfelejtettük megtölteni a mélyhűtőt kenyérrel. Legkisebb fiam – aki két bátyjától eltérően arra sem volt hajlandó, hogy bar micvát rendezzünk neki – kiborult, hogy megint az arabokhoz kell menni kenyérért. „Elképzelhető az, hogy világi rákényszerítse a vallásosra, hogy ne egyen kósert?!” – fakadt ki. „Nyilván lehetetlen. De az ellenkező irányú kényszerítés valami oknál fogva természetesnek tűnik. Elvárják tőlünk, hogy mindig tiszteletben tartsuk a vallásosok étkezési szabályait, miközben ők nem kötelesek tiszteletben tartani a mi értékeinket. Miért nincs olyan követelmény, hogy ők is fogadják el a mi szabadsághoz való jogunkat? Elvégre pészach a szabadság, a szolgaságból való szabadulás ünnepe. Ha engem nem zavar, hogy vallási okokból pészach alatt ők tartózkodnak a kenyérevéstől, akkor ők is másszanak ki az én tányéromból!”