A tüzes vörös

Néhány napja láttam a kis vörös Shaffir-nak ezt a rövid, de tüzes Knesszet-beli szónoklatát, mely Bibi beszédének lereagálása volt. Egyből elhatároztam, hogy lefordítom és közzéteszem, de időhiány miatt nem lett belőle semmi, erre ma egy barátnőm, akivel már hónapok óta nem beszéltem, átküldi a lefordított szöveget. Hát mi ez, ha nem az égiek vezetése? 🙂 Azért imádkozom, hogy a fiatal képviselőnő hite és lelkesedése nyitott szivekre leljen.

Izrael lakossága terrorhullám alatt áll. Az emberek félnek a buszmegállóban állva a buszra várni, vagy a piacra menni.
A mi nemzedékünk, akik nem sokkal az első intifáda előtt születtünk, és a második intifáda idején a hadseregben szolgáltunk, igazán nem reméltük, hogy a harmadik intifádában találjuk magunkat. Elegünk van a megfélemlítésből, a szörnyűségekből, az aggodalomból. Megoldásokra van szükségünk.
A korábban itt felszólalt miniszterelnöknek hősiesen és bátran kiállva megoldásokról kellett volna beszélnie.

Mennyi cinizmus lehet ebben a teremben?! Mennyi? A miniszterelnöknek és jobboldali barátainak egyszerűen már nincs mit mondaniuk az összes uszítás és megfélemlítés után, melyeket az utóbbi években hallottunk tőlük – az ellenzék ellen, a baloldal, kneszettagok, különféle szervezetek, és azon polgárok ellen, akik változtatni próbálnak. Azt kiabáltátok, hogy ez mind Oslo miatt van, hát tessék, fejezzétek be a dolgot: menjetek foglaljátok el ismét Jenint és Ramallát! Annektáljátok a Területeket! Mennyit vagytok képesek beszélni a “Nagy Izrael”-ről!? További pénzek a telepeseknek! Ki zavar benneteket a Területek annektálásában?! Mi zavarunk? Ki zavar? Aztán még azt állítjátok, hogy azért lőnek a déli településekre, mert kiürítettük Gus Katifot. Ki zavar benneteket abban, hogy újraépítsétek Gus Katifot?! Építsetek! Foglaljátok el Gázát! Annektáljátok a területeket! Miért nem teszitek?

Nem teszitek, mert tudjátok, hogy ez hiba. És nagyon jól tudjátok, hogy soha nem fogjátok ezt megtenni. Mert tudjátok, hogy ez nem helyes politika. Még ha teljes szívvel hisztek is a Nagy Erec Izraelben, és ez számotokra a világon a legkedvesebb dolog, akkor is tudjátok, hogy ha területeket annektáltok, akkor elveszítjük egész Izraelt. Nagyon jól tudjátok, hogy elveszítjük a demográfiai többségünket, kisebbséggé válunk, és végső soron elszáll a cionista álom. Tisztában vagytok ezzel. Tudjátok, hogy ez hiba – és ezért nem csináltok semmit! A már évek óta hatalmon lévő miniszterelnök egyszerűen nem tesz semmit. Semmit. Az egyetlen dolog, amit a felszólalásaiban megpróbál elérni, az még egy kis uszítás. Megpróbálja megtalálni a Knesszet szélsőségeseit, hogy őket tegye felelőssé minden rossz dologért. Ez volna Izrael nagy problémája? Tényleg? Két-három Knesszet tag, akik olyan nyilatkozatokat eresztenek meg, amikkel én sem tudok soha azonosulni, nagyon kellemetlen hallanom őket, de nem ez az oka a jelenlegi terrorhullámnak, hanem a politikai irány hiánya.

Egy miniszterelnöknek, és igazi vezetőnek biztosítania kell az izraeli állampolgárok biztonságát, és ilyen biztonság csakis akkor lesz itt, ha különválunk a palesztinektől. Ha igazi vezető állna itt, az döntéseket hozna. Igazi vezető azonnal megállítaná a települések költségvetésének túltámogatását, mert értené, hogy ez a program egyszerűen nem folytatódhat, és átirányítaná az összegeket a periféria támogatására, az arab közösség izraeli integrációjának segítésére, és az arra való gondoskodásra, hogy az arab gyerek pontosan olyan izraelinek érezhesse magát, mint a zsidó gyerek, közös izraeli identitásban. Ez a valódi együttélés!

A miniszterelnök képes venni a bátorságot, hogy arrogánsan uszítson az egész arab társadalom ellen, mondván, hogy “olyan vezetőket kell választaniuk, akik nem uszítanak, akik az együttélést támogatják”. Mit adott, és mit tett a miniszterelnök annak érdekében, hogy az izraeli arabság közösséget érezhessen az izraeli társadalommal? Ez az a miniszterelnök, aki a választások folyamán azzal riogatott, hogy “az arabok tömegesen özönlenek a szavazóurnákhoz”, hogy a jobboldali szavazókat szavazásra biztassa. “A baloldali alapítványok buszokkal viszik az arabokat szavazni”, mondta. Csak uszítás. A miniszterelnök Izrael Állam szétesését okozza. A cionista álom szétesését!

Az utóbbi napokban sokat beszélgettem korombeli telepesekkel, jobboldali fiatalokkal. Megkérdeztem őket, hogy szerintük mik a megoldások. Mi az álmuk? Mi lesz itt 10-20 év múlva? És az egyik folyton visszatérő válasz az volt, hogy mi mindig támadásoknak leszünk kitéve, mindig terror, háborúk, és katonai akciók ismétlődő hullámai alatt fogunk élni. Hogy ilyen életre ítéltettünk. És én azt mondom nektek barátaim: Izrael országa ennél többet érdemel. Izrael igazi biztonságot, igazi békét érdemel. A fiatalok megérdemlik a tudatot, hogy útban vagyunk egy ilyen megoldás felé. Hogy útban vagyunk egy erős izraeli társadalom felé, ami a jövőt látja maga előtt, és nem csak a félelmet. Nem kell elfogadnunk egy ilyen sorsot, ami szüntelen harcot, szüntelen félelmet jelent. Muszáj más valóságra törekednünk, és képesek vagyunk rá, mert a megoldások itt fekszenek előttünk az asztalon – csak bátorságra van szükségünk.

(fordította: Gyöngyi Réti)