A nagy Frank család vallásos tagjai nem olvassák ezt a blogot, mert szerintük túl sok benne az istenkáromlás. Ha véletlenül mégis vallásos Frank lennél, ne olvasd tovább a postot, mert valószínű lessz benne ha nem is káromlás, de őszinte beszéd, ami hited szerint engem a gyehenna tüzére visz. Szóval én egy istenkáromlásra sem emlékszem, bár köztudott, hogy rossz a memóriám. Ha káromoltam is Istent, azt nem rosszindulatból tettem, véletlenül szaladhatott ki valami a billentyűzetemből, ha pedig így van, akkor az nem istenkáromlás, legfeljebb isten…valami. Hisz káromolni azt csak direktbe lehet. Csúnyán jól odamondani.
Azért írok vallásost, és nem hívőt, mert a hit az egy személyes meggyőződés, ami nyomban vallássá válik, ha többen hiszik és gyakorolják, és azért szorgoskodnak, hogy mások is úgy higgyenek. Mindössze annyi a bűnöm, hogy nem vagyok vallásos, csak hívő. Miben hívő? Az a magánügyem. Kopjon le rólam minden térítgető!