Benjamin Netanyahu bemutatta Izrael eddigi egyik legszűkebb, és valószínűleg legrosszabb kormányát. Minisztereinek legfontosabb tennivalói között szerepel a palesztinok feletti megszállás elmélyítése, a zsidó telepek bővítése, a demokratikus rendszer gyengítése, az újságírói szabadság megkurtítása, és az ultra-ortodox oktatási rendszer anyagi támogatásának növelése.
Avigdor Liebermann lemondása következtében a koalíciós tárgyalások legnagyobb nyertese a szélsőjobboldali HaBayit HaYehudi párt, melynek sikerült kihasználnia Netanyahu kormányalakítási nehézségeit, és a választásokon való kudarca ellenére sokat javított a kormányon belüli és a Knesszet bizottságainak élén való pozícióján. Gyakorlatilag a pártvezető Naftali Bennett, valamint Ayelet Shaked és Uri Ariel fogják irányítani Bibi negyedik kormányát, miközben maguk után vonszolják majd az igazi program nélküli Likud-ot.
Shaked igaszságügyminiszterré való kinevezése a legaggasztóbb, akinek az Izraeli Legfelsőbb Bíróság gyengítése az egyik legfontosabb célja, lelkesen támogatja a rasszista nemzeti törvényt, és üldözi az afrikai menekülteket. A Bait Hayehudi, mint sokan mások a Likudból azt szeretné, ha a bírói rendszer az egyéni jogok, és a kisebbségek védelmezője helyett a koalíciós többség döntései igazolására szolgáló egyszerű gumibélyegzővé válna.
Ebben a helyzetben óriási felelősség hárul Moshe Kahlonra, az új pénzügyminiszterre, aki védelméről biztosította az izraeli felsőbíróságot, és aki hevesen ellenzi a nemzeti törvényt. A demokrácia védelme érdekében Kahlonnak és a Kulánu párt többi tagjának a jobboldali pártok nagy nyomásával kell majd szembenézniük. Kétséges, hogy képesek lesznek-e erre.
Nem kis felelősség van Yitzhak Herzog, az ellenzék vezetőjének a vállán sem, hisz könnyen meg tudják torpedózni Netanyahu egy szavazatos többséggel (61-59) rendelkező szűk koalíciójának működését, megrövidítve így a napjait. Herzog feladata olyan feltételeket teremteni, hogy az országra veszélyes és káros kormány minél hamarabb lecserélhető legyen.