Szombaton kora reggel, mikor a többiek még javában aludtak, Magival olajbogyószüretet mentünk fotózni a drúzokhoz. Egy beduin barátom könyörgött, hogy az ő szüretüket fotózzuk, de mondtam neki, hogy ha az igéretemet megszegném, könnyen bicskát találnék a hátamban. És valóban, mikor a drúz emberem megtudta a beduin ajánlatot, felháborodottan közölte velem, hogy a beduin az Iszlám Állam terrorszervezethez tartozik, és udvariasan megfenyegetett, hogy ha hozzá megyünk, le fogja vágni a fejünket. Mármint a beduin. Most légy okos domokos…
Végülis a drúzokat választottuk. A legény kikötötte, hogy szigorúan csak férfiakat fotózhatok.
– És Magi, feleségem, fotózhatja a nőket? – kérdeztem.
– Nem – felelte.
– Akkor a férfiakat sem fotózzuk – mondtam -, vagy mindkét nem, vagy egyik sem. Hiába, nálunk egyenlőség van.
– Na jó, de csak Magi – tört meg végül. Naná hogy én is fotóztam titokban a nőket. De a legtöbb nős fotót nem közlöm itt, hogy valamennyire tiszteletben tartsam vallásukat, miszerint tilos nőkről fotót közzétenni.
A fényképezés alatt félóránként kínáltak kardamomos törökkávéval, zátáros pitákkal és süteményekkel. Ebédre már nem maradtunk ott, pedig erősen marasztaltak.
Zárt arab család volt a fotóalany, nem nyíltak meg, nehéz volt őket fotózni, a nők a szó szoros értelmében menekültek a kamera elől, valószínűleg héberül sem tudtak, de élmény volt közelről bepillantást nyerni egy régi világba. Mi is besegítettünk a munkába, gyakran felmásztam az olajfára, ott álltam a lomb közepén, míg a drúzok körülöttem lentről, vagy létrákon állva vakarták az ágakat, úgy éreztem magam, mint egy istenség, akit ilyen furcsán imádnak a hívek…
Kis időre a család részévé váltunk, ami óriási megtiszteltetés volt a részükre.
Na így kell a nemzetek közötti békét, biztonságot, megértést, szolidaritást, tiszteletet, barátságot, és hasonló jókat építeni, nem pedig tankokkal és elválasztófalakkal.
Nagyon izgalmas képsorozat, gratulálok!
Tetszik:)