Néma bal, jobb?

“Mikor a magyarajkú izraeli baloldal elhallgat és kivonul a zsidó nemzeti harsányságtól zajos fórumokból, netes csoportokból, mondván, hogy erre a beszédstílusra, hangnemre nem süllyed le, ugyanabba a hibába esik, mint a magyarországi baloldal nagy része: a finnyásság hibájába.
Megértem, hogy nem kellemes azt hallani, hogy hazaárulónak bélyegeznek, aztán Gázába és Iránba átkoznak minden baloldalit, vagy mint ahogy egyik kedves munkatársam mondta, ha megtehetné, velem együtt az összes liberális gondolkodót falhoz állítaná és szitává lőné, köztük Avraham Burgot, a Szochnut, és a Kneszet volt elnökét, aki támogatja és buzdítja a nyugatii bojkottot, mert csak a kívülről jövő nyomásgyakorlásban látja Izrael egyetlen túlélési esélyét.
Oké, az ilyesmi tényleg kellemetlen érzéssel jár, de ez nem jelenti azt, hogy akkor felemelt kezekkel ki kell vonulnunk közülük, átadva ezzel nekik az egész terepet, gyakorlatilag teljes győzelemre segítve így a középszerűséget, sőt a tudatlanságot.” – írtam néhány hete a naplómba, aztán pár napra rá én is kivonultam a legtöbb – szélsőjobboldali hangtól zajos – csoportból.
Hiába, finnyás vagyok. És hibázok is néha.