Háború a túlélésért

Sok év után ma ismét éjszakai műszakon vagyok, az irodából élő adásban nézem a gázai háborút. Világító rakéták az égen, vadászgépek és harci helikopterek robaja, géppuskazaj, robbanások, tankok zöreje. Aztán hajnali háromkor a háborús lárma közepén megszólal egy kakas. Sokáig kukorékol. Kicsit később egy másik ősi hangot hallok a koromsötét Gázában: hosszan, keserves dallammal síró müezzin. Érdekes, hogy a kakasszó és müezzin még a harci robajt is túlharsogja.
Arra is van időm, hogy lefordítsak egy érdekes írást, melyet Guy Aloni írt a helyzetről. Én több dolgot máshogy látok, de szerintem az ország zsidó lakosságának túlnyomó többsége egyetért az alábbiakkal:

A függetlenségi háború óta Izrael először állt igazán életveszélyben.
Három tini halála mentette meg a zsidó államot.

A több tucat, izraeli településekben végződő földalatti támadó alagútrendszer nem terror-alagutak, hanem a szárazföldi megszállás infrakstruktúrája. Ha nem leptük volna meg magunkat a három fiú elrablását követő kemény válaszunkkal, a Hamasz – a neki megfelelő időzítéssel – sokezer harcost küldött volna városok és katonai bázisok megszállására. Sokezer, izraeli katonának beöltözött terroristát, akik ölnek, megszállnak és embereket rabolnak, miközben az izraeli hadseregnek nincs ideje ellentámadást szervezni, mert ezzel egyidőben többszáz és többezer rakéta kilövésével bénították volna meg az invázióval szembeni ellencsapás megszervezését.

De mire várt, miért várt a Hamasz?
Talán egy borús, esős napra. Meg feltehetően arra, hogy a Hezbollah magához térjen, hogy lépéseiket koordináva egy integrált támadást szervezzenek északról jövő rakétákkal… és talán északi alagutakkal, melyek Libanonból indulnak és Izrael északi városaiban végződnek…

Egy ilyen helyzetben Izraelben több tízezer halottal, és védelmi rendszerek megbénításával  lehetett volna számolni, ami az izraeli ellenállást városnegyedek és utcai szerveződések szintjére degradálta volna. Mindez azzal a feltétellel, hogy Júdeai és Szamáriai palesztinok, valamint az izraeli arabok egy része nem csatlakozik a háborúhoz.

Természetesen ebben az esetben a légierő ellentámadása semmit sem segítetene, hisz a terroristák a föld alá bújva röhöghetnének egészen Jeruzsálemig. A legjobb esetben nemzetközi erők jöttek volna (a nukleáris fegyverekkel együtt) lefegyverezni az országot, és a zsidó államról szóló álom újabb ezer évre omlott volna össze.

Két dolog miatt menekültünk meg, melyekről a Hamasz nem hitte, de mi sem hittük, hogy megtörténik…
Egyrészt nem gondolták, hogy a fiúk elrablása úgy egyesíti Izraelt, hogy támadó műveletet indítsunk, hogy újra börtönbe zárjuk a korábban szabadon bocsátott terroristákat, és hogy készek leszünk szárazföldi hadművelettel az általuk kiépített darázsfészekbe vonulni.
Másrészt pedig nem hitték, hogy a Vaskupola rakétaelhárító rendszer ilyen hatékonyan működik.

Vagyis mindnyájan, baloldaliak és jobboldaliak lekezeltük az iszlám-pszichopata retorikát, mely Jeruzsálem meghódítására szólít, figyelmen kívül hagytuk az iraki és szíriai pszichopaták elszántságát, és nem akartuk megérteni, hogy a Hamasz egy okos, erős, és gyakorlatilag tökéletes, szinte hibátlan katonai rendszert épített Izrael szétzúzására.

Mindannyian láthattuk, hogy miként bújik elő a föld alól néhány perc alatt tíz harcos. Mi akadályozza meg, hogy adott parancsra egy alagútból kétszáz harcos jöjjön elő, és az összesből együtt többezer, köztük többszáz kommandóssal a tenger felől, miközben rakéták ezrei hullanak az ország központjára. Az az igazság, hogy ha most nem lenne több tízezer katona délen, semmi nem tudta volna megakadályozni az iszlám álmot, a cionista entitás megsemmisítét, aztán a győztes Jeruzsálembe vonulást.

Eyal, Nafthali és Gil-ad – halálotokkal mentettétek meg hazánkat, a szabadságot és az életet.
Dani Gold, a Vaskupola kifejlesztője – ajándékul nyerjél Istentől hosszú életet.

És a katonáinknak – végtelen hosszú öleléssel szeretünk benneteket. Legyetek bátrak! A zsidó nép, az egész világ, legfőképpen az arab országok többsége, a mérsékelt iszlám, és igen, Mahmúd Abbász is azért imádkozik, hogy zúzzátok szét az őrülteket. A fiúknak köszönhetően lecsúszott nadrággal, nekik nem alkalmas időben és körülmények között leptük meg őket. Izrael életben maradt, és most itt az idő, hogy leszámoljunk a gyilkosokkal, az utolsó terroristáig.

És még valami a hátország polgárainak – ha légiriadót hallotok, menjetek szépen be valami védett területre és mosolyogjatok. Ha bumm-okat hallotok – nevessetek. Ezek a zajok a gázai pszichopaták frusztrált sikolyai, amiért az Izrael megsemmisítésére kitervelt zseniális programjuk idő előtt kiderült. Minden kár ami az ütközet során keletkezik, semmiség ahhoz képest, ami el volt tervezve.