A leszbikus, a messiáshívő és a bíró

Avagy izraeli kisebbségek harca

Jópár évvel ezelőtt, mikor még időnként eljártam a messiáshívőkhöz[ref]A messiáshívő zsidóság az evangéliumi kereszténységen alapuló vallási irányzat, melynek lényege, Jézus Izrael és a világ megváltója, ahogy a Tanach és az Újszövetség állítja. A messiáshívők mindkét könyvet a szentírásuknak tekintik.
Bár a közösség tagjai zsidók, szinte egyik zsidó vallási irányzat sem ismeri el őket. A tagok Jézus korabeli zsidó tanítványai utódainak tartják magukat. A zsidó ünnepeket ünneplik, sokan közülük megtartják a szombatot és kóser háztartást vezetnek.
A világon ma kb. 300 ezer messiáshívő él, Izraelben kb. 15 ezerre tehető a számuk.[/ref], megismertem a Jeruzsálem melletti Yad HaShmona-t, ezt a finn izraelbarát keresztények által alapított mosávot, vendégszobáival, rendezvénytermeivel és vezetőivel együtt. Mosolygós, vendégszerető és kedves emberek.
Azokat a leszbikusokat viszont nem kedvelik akik 2008-ban házasodtak össze Angliában, aztán családjaik és barátaik kedvéért Izraelben is akartak rendezni egy az eseményt megünneplő bankettet. Megállapodtak a Yad HaShmona-i rendezvényterem tulajdonosaival a részletekről, de mikor a település vezetői rájöttek, hogy leszbikus párról van szó, közölték velük, hogy azonos neműeknek nem tartanak rendezvényt, és lemondták a megállapodást. A két nő végül máshol tartotta meg a party-t.

Később pert indítottak a vendéglátóhely ellen olyan címen, hogy szexuális irányultságuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részesültek. A per folyamán világossá tették a település vezetői, hogy hitük szerint a homoszexualitás “utálatosság”. A védelmüket a Tanach-ra és az Újszövetségre alapozták, és azt állították, hogy a vendéglátó cégük vallási jellegű, ezért jogukban áll visszautasítani az egyneműek közti esküvők megtartását. Azt is hozzátették, hogy ha köteleznék őket a meleg és leszbikus rendezvények megtartására, kénytelenek lennének bezárni a vendéglátó helyet.

A felperesek hangsúlyozták, hogy nem esküvőt akartak tartani – azt megtartották Angliában – hanem csupán valami szolid délutáni bankettet. Szerintük a tulaj nem a házasság intézményével kapcsolatos nézete miatt távolították el őket a helyről, ez csak fügefalevélként szolgált homofób nézete igazolására. Ennek az alátámasztására a település titkárának korábbi írásba foglalt kijelentését idézték, miszerint “semmiféle meleg és leszbikus szervezetnek nincs helye a vendégházban, nem adunk bérbe előadótermet az ilyenféle szervezeteknek, és nem csak meleg, vagy leszbikus kérdéseket tárgyaló szimpózium megtartására, hisz a puszta tény, hogy homo-leszbi szervezetről van szó, kizárja őket a településről”.

A bíró szerint “nem vitás, hogy az alperes közszolgáltatást nyújt, és csakis a felperesek nemi irányultsága miatt tagadta meg tőlük az ügylet létrejöttét”.

“Ez nem vallási vállalkozás, mely vallásos szolgáltatást nyújt, és nem is olyan hely, melynek a vallás határozza meg a lényegét, vagy a jellegét, mert az alapján, ahogy a nagyközönségnek kínálja magát, semmiféle kapcsolata sincs bármely valláshoz. Az alperesnek joga van hitbeli meggyőződése szerint élni anélkül, hogy másokat vallási hovatartozása, vagy nemi irányultsága miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítene”.

Néhány hete a jeruzsálemi kerületi bíróság elutasította a Yad HaShmona-i rendezvényterem fellebezését, melyben azt állították, hogy a létesítmény és a mosav vallásos jellege nem tette lehetővé a leszbikus pár esküvőjének megünneplését.

A bíróság kimondta, hogy a bankett szexuális orientáció miatti megtagadásával a rendezvényterem megsértette a szolgáltatások és áruk, valamint a szórakozóhelyekre és nyilvános helyekre való belépésről szóló hátrányos megkülönböztetést tiltó törvényt. A bíró elutasította a mosávnak azt az állítását, hogy joguk van a hitükkel ellenkező rendezvények megtartását elutasítani. Érvényben hagyta a korábbi bírósági döntést, mely a leszbikus házastársnak összesen 90 ezer sekel  kártérítés és bírósági költség kifizetésére kötelezte a mosávot.

Minderre lehetne azt mondani, hogy zsarnok a bíró, mert ilyen alapon legközelebb már kóser boltokat is disznóhús árusítására kötelezhet majd. Mondhatjuk, hogy őrült ez az ország, mert hitével és meggyőződésével ellentétes cselekedetre kényszeríti állampolgárait.

Vagy hogy a messiáshívők üldözött közösségből üldözőkké váltak, mert ugye Németországban is megtiltották egy közösségnek, hogy bemenjenek az üzletekbe, és innen már rövid volt az út a népirtásig.

Vagy hogy a melegek elnyomott kisebbségből elnyomókká váltak.

Vajon mi lett volna a bírósági döntés, ha nem messiáshívő (tehát evangéliumi keresztény), hanem mondjuk muszlim, vagy ortodox zsidó tulajdonban lévő vállalkozásról lett volna szó, mert ugye vannak olyan erős csoportok, akikkel érdemes nem ujjat húzni. A bíró nyilván nem lett volna a templom hegyen megrendezendő zsidó esküvő mellett.

Sokan azt gondolják, hogy egy magánvállalkozás azt szolgál ki, akit akar. “Ha zavarja a vendéglátótermet a nemi orientáció, ez az ő baja, ő veszít kuncsaftokat, és ugye mondjuk bojkott is szóba jöhet… Miért akarják a melegek anyagilag támogatni azokat, akik nem ismerik el létjogosultságukat?”

Nekem ezzel szemben semmi gondom a bíró döntésével, épp ellenkezőleg, teljes mellszélességgel mellette vagyok. De hogyan lehetséges, hogy az állam egyrészt nem ismeri el a polgári házasságokat, másrészt ilyenfajta házasságkötés megtartására kötelez embereket. Ahelyett hogy megváltoztatnák a törvényt, egyedi, különleges esetekkel foglalkoznak, csak hogy kielégítsék a csámcsogni vágyó nagyközönség igényeit. A jelenleg érvényben lévő rossz törvények szorításában a bíró jó döntést hozott. Izrael állam a bűnös, hogy nem ismeri el a polgári és egynemű házasságokat.

Tekintettel kell lennünk a különböző nemi irányultságúakra, de nem kevésbé a különböző vallási meggyőződésűekre. Látszólag igazságtalanság történt a díszterem tulajdonosaival, hisz senkit nem lehet törvénnyel kényszeríteni hitének megtagadására, mint ahogy hitet és hagyományt sem lehet senkire erőltetni. Aki a Tórában, vagy a keresztény Bibliában hisz, annak az egyneműek szexuális kapcsolata utálatosság. Egyértelműen így van megírva. Kétséges, hogy ugyanez lett volna az itélet arab, vagy ortodox zsidó díszterem esetében, és jogosan.

Úgy tűnhet, hogy a bíróság a döntésében kihasználta a vallások közti szolidaritás hiányát, és azt, hogy az alperesek egy védtelen, kiszolgáltatott kisebbséghez tartoznak.

Értékek közötti konfliktusról van szó, és a bíró kénytelen volt az egyik értéket választani a másik értékkel szemben. Nem lehet senkit hitével ütköző cselekedetre kényszeríteni. A tény, hogy a leszbikus pár bíróságra vitte az ügyet, szerintem nem volt helyénvaló. Békén kellett volna hagyniuk a más hitet választókat, és nem rájuk kényszeríteni a saját világszemléletük elfogadását.

Létezik olyan fogalom, hogy “a hely szelleme”, vagy inkább jellege, karaktere, miszerint a hely tulajdonosai döntik el, hogy milyen szempontok szerint folyik le egy ünnep vagy egy rendezvény. Biztos, hogy a leszbikus pár nem mehetett volna be egy Mea Searim-i zsinagógába azt követelve hogy hangosan olvashassanak a Tórából, mint ahogy nem napozhatnék meztelenül egy nyilvános tengerparton sem, csakis nudista strandon. Éppen ez a messiáshívők “bűne”: nem közölték előre, hogy a helynek vallásos jellege van, ahol csak bizonyos feltételekkel lehet termet bérelni. A zsinagógán és a nudista strandon tábla van, mely világosan hirdeti a hely jellegét, míg a messiáshívők nem kötötték a nagyközönség orrára, hogy keresztény vállalkozásról van szó. Ha tudta volna ezt a leszbikus pár, nem próbálták volna ott megtartani a rendezvényt.

A messiáshívők hitük betartásához való joga nem alacsonyabbrendű a leszbikusok házasodási jogánál. Viszont míg utóbbiaknak lehetősége volt máshol ünnepelni, előbbieknek hitükből kifolyólag nem volt más választásuk, mint megtagadni a rendezvény megtartását.

Az hogy a rasszizmus egyfajta vallásos hit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vallásos hit is rasszizmus.

Szerencsére Izrael (még) nem Irán, demokráciában és nem teokráciában élünk, ahol az állam törvényei felsőbbrendűek a vallási törvényeknél. A bíróság itt olyan csapdába esett, melyet el lehetett volna kerülni, ha a leszbikus pár kicsit rugalmasabb és megértőbb. Nem kellett volna a törvény betűjét, melyet parlamenti képviselők írtak, olyan vallási szövegekkel ütköztetni, melyet – a bennük hívők szerint – Isten, és küldöttei írtak.

De olyan országban élünk, ahol mindenki a végsőkig küzd az igazáért. Keménnyakú nép ez. Mindenki inkább a jogait tartja szem előtt, a párbeszéd helyett. “Megérdemlem, jár nekem!” Így a jobb- és a baloldal, a világi és a vallásos, a konzervatív és a liberális, a homo és a hetero, a zsidó és az arab. Ezért vannak itt folyton háborúk.

(a fotón: Yael Biran és Tal Yakobovitch.  credit: courtesy)