A tehén, a galamb és az avokádókrém

Mexikóban gyártják, és az izraeli drúzoknál tárolják a guacamole nevű avokádókrémet, de nem is ez lenne a baj, hanem hogy engem küldtek mintát hozni belőle. Nem Mexikóba, hanem a drúzokhoz. Új termékünk ez, még a fejlesztési részlegünkhöz tartozik, pedig nem is mi fejlesztettük, hanem az ősi aztékok, de mindegy, nem történelemóra ez. Egy szó mint száz, kolléganőm megkérdezte, hogy elugornék-e avokádó mintákat hozni, nincs sok, csak egy konténernyi, mindössze húsz raklap, ne aggódjak, ő már mindent lebeszélt, a hűtőházi dolgozók elkészítették a mintákat, nekem csak el kellene hoznom őket.

Nem árt egy kis kikapcsolódás, gondoltam, beültem egy vállalati kocsiba és elhajtottam. Útközben a galileai hegyekben gyönyörködve vidáman fütyörésztem, míg egy festői fekvésű arab falucskát elhagyva, éles kanyar után meg nem láttam a nyitott hasú tehenet az útra kifolyt beleivel. Hirtelen undorral tapostam a fékre, de így is az előttem álló beduin kocsinak ütköztem. Szerencsémre a sofőr nagyvonalú volt, és csak legyintett, nem történt nagyobb baj, csupán a kocsiban ülő felesége kapott szívrohamot, de nem gond, mondta kacsintva, van másik asszony a háznál.
Kiderült, hogy kamion ütötte el a tehenet, óriási dugó keletkezett, hadonászva kiabáló emberek futkostak fontoskodva, nem volt kedvem az egészhez, visszafordultam és más utat választottam.

Mikor Yarkába értem, a hűtőháznál autómmal beszorultam két kamion közé, se előre se hátra. Odajött egy hadonászó ember, és megkérdezte, hogy hallottam-e a durranást. Milyen durranást, kérdeztem izgatottan. Elütöttél egy sánta galambot. Micsoda?! Kiszálltam, és valóban ott volt a kerék alatt egy szétnyomott békegalamb. Ez még a giliszta-, vagy csigataposásnál is sokkal undorítóbb, mondjuk a tehéngázolást meg sem közelíti.

– Na jó, akkor hol az az avokádó? – kérdeztem.
– Még nincs itt – mondta -, a kamion ütközött valamivel.

Másfél órát vártam, mire megjött az állatirtó avokádós, szerencsére már nem voltak tehéndarabok horpadt oldalán.

A targoncás áthordta az árut a mínusz 18 fokos fagyasztóba, ahol én minden raklapot megnyitottam és levettem négy avokádókrémet a tetejéről.
Időközben egy másik targoncás arab váltotta le az előzőt, aki nem tudta, hogy ott vagyok a sötét fagyasztó mélyén, ezért az avokádóval teli raklapokkal szépen eltorlaszolta a kijárathoz vezető utat. Vagy tudta hogy ott babrálok, és éppen ezért tette volna??
Miközben átfagyott tagokkal kiabáltam kétségbeesetten, szürke békegalamb-hullákon járt az eszem, melyek lassan tehénnyi méretűvé nőttek.