Tüzes ünneprontó

Nem, nem azért nem szeretem Lág báómert, ezt a zsidó máglyarakó ünnepet, mert középső fiam csak reggel hatkor ért haza a haverokkal töltött éjszakai tábortűztől, és feleségem szinte semit nem aludt attól való félelmében, hogy alkoholra, vagy kábítószerre csábítják tizenhat éves fiát a vagány galeritagok…

Nem amiatt nem kedvelem ezt a hagyományt, mert mint minden évben, az idén is, a közelünkben lévő Meron hegyen rendezett rituális tűzgyújtásokra tartó félmilliónyi feketekaftános vallásos közül rengetegen megálltak városunkban kiabálva, szemetelve, de főként végtelen hosszú sort okozva a pénztárnál, ahol fizetni akartam…

Nem a tűzre gyűjtött lopott raklapok miatt nehéz elviselni ezt a napot.
Nem is az égő kátrányos fa bűze miatt.
Nem a fagyűjtésre használt, majd az utcákon szanaszét hagyott bevásárlókocsik ronda látványa miatt.
Nem a sok füstmérgezéssel és égési sérüléssel kórházba került gyerek miatt.
Nem a gondatlanságból okozott, vagy rosszul eloltott máglyákból származó erdőtüzek és egyéb károk miatt.
Nem a városban maradt koromfekete tűznyomok miatt, melyek ott éktelenkednek egészen az esős évszak beköszöntéig.
Nem a környezetszennyezés miatt.
Nem az ablakunk alatt hajnalig tartó részeges utcazaj miatt.
Nem az ózonréteget kilyukasztó óriási füstfelhő miatt, mely az űrfelvételeken pipázó Izraelnek látszik.
Nem a primitív Meron hegyi bálványimádás miatt.

Nem a Jeruzsálemben, Bnei Brak-ban, és egyéb helyeken felállított, majd elégetett woodoo babák miatt, melyeket az idén főként Yair Lapid izraeli pénzügyminiszter képmására formáltak, mert többek között azt merte követelni, hogy az ortodox vallásosok is vonuljanak be a hadseregbe.

Nem azért unszimpatikus az ünnep, mert eredete sem világos, csak annyit tudni, hogy pogány gyökerei vannak, aztán a 2. század közepén történt Bar Kochba lázadással, és annak közel hatszázezer zsidó áldozatával, nemzeti jelleget kapott, bár csak a 12. századtól vált ünneplendő jeles nappá, végül a 16. század közepétől, Rabbi Simon bár Jocháj, a Kabbala szerzője halálának évfordulójával misztikus jelentőségét is megszerezte.
Nem amiatt taszít az ómerszámlálás harmincharmadik napja, mert szerintem az előző két úr, az őket összekötő Rabbi Akibával együtt indították el a zsidó történelem talán legnagyobb szellemi tragédiáját, a politikai messianizmust, amely ma is kifejti áldatlan hatását.

Az előbb felsoroltak együtteséért ellenszenves Lág báómer. Igaz ugyan, hogy minden ünnepnek vannak negatív, kevésbé szimpatikus oldalai, de pozitív, szerethető oldalaik miatt lelkiismeretfurdalás nélkül ünnepelhetjük azokat, ezzel szemben akárhogy kerestem, Lág báómernek egyetlen pozitív oldalát sem találtam. Mert ha meghitt, családi, vagy baráti légkörben akarunk tűz körül együtt időzni, rajta, vár a természet, de ennek semmi köze ehhez a babonás tömegkatasztrófához.

Azt javaslom, hogy szüntessük meg Izrael városaiban az értelmetlen máglyarakás hagyományát! Nem a hívők ellen szólok, mindenki éljen a hite szerint, de ha a hit mindenképpen tüzet követel, elég mondjuk szimbolikusan egy gyufát elégetni, miközben a hívő elme nagy máglyát képzelhet maga elé. Nem kell egész erdőket kiirtani raklap-fáért, csak mert ez a vallási szokás, vagy csak mert a gyerekek tüzeskedni akarnak, hisz ez tök jó buli, nem?

Tüzes ünneprontó” bejegyzéshez 19ozzászólás

  1. Tiszta szivembol alairom a szoveg minden szavat ! Iden, Raananan, a polgarmester betiltotta a tuzgyujtast, igy a varos lakosai megszabadultak a fusttol es a pernyetol amely meg most is „disziti” az ablakombol latott tajkepet…

  2. Azt gondolom,hogy a hagyományokat nem szabad és nem is kell megszüntetni! Igen is ezt is lehet normális körülmények között megtartani, erre kell felhívni a figyelmet! A jövő nemzedékének megmutatni és megtanítani az ünnepeket kötelességünk, még akkor is ha mi magunk nem vagyunk olyan vallásosak.Szerintem ezt lehet normálisan is csinálni! Én tegnap este ezt láttam,amikor a férjemmel mentünk a kondiparkba és az út szélén nagyon sokan ünnepeltek és raktak tüzet.Igen arra mindenképpen meg kell az embereket tanítani,hogy a szemetet takarítsák el maguk után.De ehhez nem kell az ünnepet eltörölni! A tengerparton nagyobb rendezvények után valami elképesztő mennyiségű szemét van! Pedig minden lépésnél van szemetes! Az emberek hozzáállásával van a probléma! És itt Izraelben igen is ,hogy van és kell,hogy legyen a hagyomány tiszteletének és a vallásnak a megtartása,ki ki a maga igénye szerint!!!

  3. beer, szerencsere kulonbozoek vagyunk en inkabb szembenezek a problemakkal, nem szeretem a meghatralast. az a tudat batorit, hogy a mult szazad mocsarszarito uttoroinek sokkal nehezebb dolguk volt, megis kitartottak

    Chana Mirjam A, itt nem csak a sajat kenyelmemrol van szo, hanem peldaul arrol, hogy fahiany miatt az unokamnak nem marad oxigen, ezert a hagyomanyt sem tudja majd megtartani

  4. itt nalunk a sarki templomnal purimkor olyan petardazas folyik, hogy a teraszra se merek kimenni, ja es hallottam egy emberrol, akinel a chanukkia feldolt es leegett az egesz haz, aszondom be kene tiltani a purimot meg a hanukat, nembeszelve roshashanarol,amikor is telezabalja magat az ember,ami ugye egeszsegtelen. ellenben a husveti tojasfestes tok artalmatlan,veszelytelen. (bocs, de ennyi hulyesegre csak hulyeseggel lehet reagalni)

  5. Frank Péter nagyon szépek a gondolataid. Jó lenne, ha meg is értenék az olvasóid őket. Sztem. röviden az a lényege a mondandóidnak, hogy az unokáinknak is kell hagyjunk valamit ebből a szép világból. Ne csak magunkra gondoljunk. Csupán a cím a helytelen: cseréld ki ÜNNEPJAVíTÓ-ra, mindjárt más lessz a hozzáállás.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .