Az izraeli rendőrség letartóztatott egy drogárust, akinek a mobiljában mintegy harminc híresség nevét találták elmentve. Többeket közülük előállítottak. Egyikőjük ezt írta az eset kapcsán
Motinak hívnak, és füvezek. Ennyi, kiadtam magamból.
Nem büszkén mondom ezt, nem is szégyenkezve, nem kiabálva, se nem súgva. Csupán egy tény ez. Napi rutinom része. Fogmosás, munka, kaja, kis szomorúság, kis vidámság, fáradtság, szerelem, fájdalom, fű.
Felnőtt életem nagy részében megpróbáltam becsületesen élni, úgy, hogy semmit ne kelljen takargatnom. Azt gondolom, hogy semmi olyasmit nem csinálok, amit rejtegetnem kéne, mert ha valamit csak titokban tehetnék, akkor inkább nem tenném azt, ezért döntöttem úgy, hogy fontos elmondanom azt, amit sokan úgy gondolnak, hogy nem illik nyilvánosan közölni.
Az elmúlt két nap történései után azt gondolom, hogy emberi, erkölcsi és polgári kötelességem hangos szóval elmondanom mindezt, mert ha nem tenném, akkor engem, és velem együtt ezreket továbbra is erkölcstelenként, betyárként, bűnözőként és a fiatal generációknak rossz példát mutatóként tartanának számon.
49 éves vagyok, és egész életemben törvénytisztelő, rendszerető polgár voltam, nem bántottam senkit, és egyszer sem vétettem a törvény ellen (néhány közlekedési szabálysértést leszámítva, de esküszöm, hogy azokban sem én voltam a hibás). Szeretném remélni, hogy a társadalom hasznos tagja vagyok, és hogy munkámmal segítek a környezetemnek, hogy szebbé és szerethetőbbé váljon.
Nem olyan házban nőttem fel, amely lehetővé tette volna, hogy akár csak egy napot is pihenjek, vagy hogy mások adományaira számítsak. A hadseregtől való leszerelésem pillanatától kezdve verejtékkel és kemény munkával kellett felépítenem az egzisztenciámat. Becsülettel és szorgalommal tartottam fel magam, és több tucat embert körülöttem.
Az élet taposómalmában való helytállásom folyamán, melyben máig ott lihegek, sok módját megismertem annak, hogy hogyan könnyíthetek a nehézségeimen.
Klonazepám, Cipralex, Ritalin és még hosszan lehetne folytatni a listát, melyből sokmindent akár a háziorvos is ajánlhat, és rengeteg ember használja őket körülöttem.
Tartsatok régimódinak, vagy konzervatívnak, de ezek használata nélkül próbáltam helytállni, és megnyugtatni a lelkemet. A nehézségek ismert jóbarátja, a sokmilliárd dollárral reklámozott alkohol személy szerint nekem sosem adott semmit (természetesen sok-sok kalórián, másnaposságon és vöröses arcbőrön kívül). Viszont találtam valamit, ami kellemes érzést ad, megnyugtat, vigasztal, simogat, és mosolyra fakasztja fáradt tekintetemet.
Mikor egy fárasztó nap végén kimerülten hazaérek, ezekben a nap vége és éjszaka kezdete közötti kegyelmi pillanatokban, mikor végre valahára itthon vagyok, védett helyen egyedül, vagy olyan emberekkel, akiket valóban szeretek és megbízok bennük, a napnak ebben a részében jön el vigaszom kelyhe, mely türelmesen és hűségesen várt rám egész nap.
Leülök a kanapéra és tudom, hogy pillanatokon belül beszívom ezt az ismert és kedvelt ízt, kellemes érzés terjed szét testemben és azt súgja majd, hogy eltelt még egy nap, és hamarosan lefekszem aludni, vagy szeretni.
A kender természetes, zöld növény, vegyi anyagok nélküli, bárki letépheti, vagy termesztheti (ezért járatják le és harcolnak ellene a nagy alkohol és dohánygyártó cégek).
Az utóbbi években vannak „szerencsések”, akik orvosi recept ellenében juthatnak hozzá, mert a hagyományos orvostudomány is elismeri, hogy a cannabis csodaszer.
Ma ez úgy működik, hogy ha erős fizikai fájdalmad van, engedélyt kapsz a használatra. Biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva meg fogják érteni, hogy ha a léleknek van rá szüksége, törvény által engedélyezett lesz a használata, de addig is, ha a lelkemnek szüksége van a fűre, Eyal Peleg-gel, a díleremmel kell beszélnem.
Miatta, az én jogosulatlan gyógyszerészem miatt díszelegtem az újságok főoldalán, névtelenül, és elhomályosított arccal, ahogy az utolsó bűnözőkhöz illik. A magam részéről semmi okot nem látok arra, hogy elmosódott legyen az arcom (hacsak kimondottan nem hízelgő a fotó), és hogy eltitkolják a nevemet, mert nem szégyellem a gyógyszeremet.
Pontosan ezt mondtam a két kedves rendőrnek, akik találkozóra hívtak a rendőrörsre, és hozzátettem még a nevemben, és mindazok nevében, akik hozzám hasonlóan használják a kendert, hogy „Hagyjatok békén, hagyjatok békén minket!”
Igazán nem értem, hogy 2014 Izraelében, mikor a miniszterelnök súlyos korrupciós bűncselekményben lett elítélve, az elnök nemi erőszak miatt ül börtönben, és alvilági bűnözés burjánzik az utcákon, miért kell az én füves cigimnek az újságok címoldalán és a híradókban díszelegnie.
Képmutatás, szenteskedés, önelégültség, vagy csak tudatlanság. Bármi legyen is az ok, ennek nem kellene így lennie.
Úgy döntöttem, hogy nem akarok homályos arccal forgolódni, hogy valaki netán nehogy azt gondolja, hogy valamit nem helyesen tettem.
Két nappal a „sok hűhó semmiért” után olyan érzéssel ülök itt a szombat kimenetelekor, hogy nem akarom mindezt elsumákolni, hanem nyíltan vállalni, ugyanakkor kész vagyok másokat is meghallgatni, erősítést kapni normális, logikus és haladó hangoktól. Szóljatok! Mi a következő lépés? Használjam ki a nyilvánosságban rejlő erőmet a könnyű drogok legalizációja érdekében? Vagy bújjak el a sarokban és jól szégyelljem el magam? Netán cseréljem le a füvemet orvosok által felírt kémiai anyagokra, melyek milliárd dollárokat görgetnek mások zsebébe???
Úgy döntöttem, hogy első lépésként egyszerűen elmondom ami bennem van,
Motinak hívnak, és marihuánát szívok,
én is!
Az írás Motty Reif izraeli TV-producer és divat-diktátor Facebook-oldalán jelent meg
Illusztráció: Asaf Hanuka
Héberből fordította frankpeti
Igen ! Minden egyes szó igy igaz,mindenki saját maga dönti el hogy mit tesz az életével ,mitől érzi jol magát,vannak emberek akik igy találjak meg az utat saját jo közérzetuk érdekében …hagyjátok őket ,végül is kinek rossz amit o tesz,ha másokat nem von maga utan,es ha igen csak oly embereket kik keresik a sötét hétköznapokbol való szabadulast,,,minden tiszteletem ,hogy nem bújik el a világ elől ,es felvállalja magát udv….judit
Elgondolkoztató cikk.
Most éppen ezen rágódom.
Az általam is megvetett, gyógyszergyártó nagyiparosok pontosan olyan mocskos dealerek, mint a Motiéi.
A különbség az, hogy azok adóznak az államnak és abból jut nekem is 2o évi kemény munka után egy kis röhejes nyugdíjacska, míg a Moti dealerei nem adnak nekem semmit.Még egy kis olcsó füvet sem.
Pedig ők se élnek rosszul, ugye Moti?
Mara, ha legalizalnak vegre, akkor a fu arabol is levonnak az adot.
Nem csak fájdalomcsillapításra használják, hanem egy csomó olyan dologra is, amit Rivotrillal, Xanaxsszal meg Zolofftal „gyógyítanak”. Ha pedig nem is említjük a gyógyszer mivoltát, akkor is érdekes vita az alkohollal összevetve. Mert én láttam már nagyon ronda részeget, de sosem láttam olyan betépett embert, aki szétverte a családját, belefulladt a hányásába, vagy mindenkit meg akart dugni egy szórakozóhelyen. És a pia nem csak legális, de korlátlanul „felhasználható”. Nem szeretnék nagyon belemenni ebbe, mert nyilván mindenkinek megvan a maga igazséga, de egy biztos: embereket letartóztatni fű fogasztásért elképesztően képmutató. BÁRMELYIK országban.
Fair enough. Mikor lepunk mar tul ezen a ‘fu az egy gonosz mumus’ hozzaallason?
Én úgy tudom,a kendermag olaj hatásai jótékonyak,ami egy más kategória és külön feldolgozási mód. A fű önmagában hagyományos módon fogyasztva,szívva tudatot módosít,tompít,fájdalmat csillapít . Az olajért sokat kampányolnak hogy legyen hozzáférhető,bélgyulladásra is jó állítólag,nekem arra kéne…
Ezért igaz, hogy a kender igenis csodaszer. Minden része jó valamire. Ellentétben pl a dohánnyal, ami kizárólag árt – és persze legális.
Tudatot a TV modosit, nem a fu. A fu azzal dolgozik, ami van. Ha egy sotet aggyal van dolga, nem lesz kreativ megvilagosodas elmenye a tulajdonosnak…:)
Pontosan. A fű oda repít, ahová egyébként is tartottál.
A cannabis hosszú távon rontja a cognitive funkciókat, a rövid távú memóriát és a figyelemkészséget. (JAMA Journal November 1996, Vol 53, No. 11)
A hosszú távú cannabis fogyasztás hozzájárul az agyba érkező információ lassú feldolgozásához. (PB&B Volume 40, Issue 3, November 1991, Pages 683–688)
Ez is csak egy újabb tudatmódosító szer ami hosszú távon tönkretesz. Sajna köze sincs a csodaszerhez. Rákot gyógyít? Elmondanám hogy ha a rák egyszer megjelent akkor szinte biztos hogy újra meg fog, áttétesen. A szindróma kezelésére tökéletes cannabis ha a rákot akkut betegségként akarod kezelni. Sajnos a valóságban nem így működik. Körülbelül annyit ér mint, a chemo: 2-3%ban lehet vele ideiglenes sikereket elérni.
Nem veszekedni akarok ezen, de nem bírom ha valaki bármiféle hiteles tájékozódás nélkül próbál meggyőzni valamiről. (Lásd.:húsevők)
Árvai L. Sándor, szerintem a „ha a rák egyszer megjelent, szinte biztosan kiújul” mondatodat legalább a rákból felgyógyultakra való tekintettel átgondolhattad volna, mielőtt leírtad. Én maximálisan hiszek az elme gyógyító erejében, és ha valaki erőnek erejével meggyógyult, nem hiszem, hogy ez a mondat segít neki megtartani az egészséges hozzáállást. De ez már egy másik téma.
Kristof, a fuvezes illegalis, az alkohol pedig nem. Ennyi. Ez az amiert letartoztatjak az embert. Hogy szerinted ez igy nem jol van, marmint hogy az alkohol legalis a fu meg nem? Szived joga. De micsoda hozzaallas ez, hogy nem ertek egyet a torvennyel, hat akkor nosza, megszegem?
Erika Maria Toth, más szemszögből a tiéd a micsoda hozzáállás… :((((
(A törvény nemhogy nem vmiféle felsőbb hatalom, ami az egyéni meggyőződés fölött állna; hanem maga a megtestesült gyarlóság.)
Erika MT, a torvenyeket meg lehet valtoztatni… Szerintem Izraelben egy-ket even belul legalis lesz a cannabis, koszonhetoen az ilyen es hasonlo eseteknek/irasoknak. Magyarorszag is felzarkozik majd, igaz kicsit kesobb
Nehéz kérdés… Alkohol fogyasztóból is van az a réteg, aki néha vacsora mellé iszik egy pohár bort és van, aki ugye kőműves aktimellel kezdi a napot a sarki kisboltnál. A fű használókkal is így van, de csak a kisboltos verziót vizualizáljuk, mikor szóba kerül…
Ami a szabályozást illeti: persze, mindenki legyen jó és tartsa be+ ne cselekedjünk magunk ellen. De mi a helyzet az érrendszeri gyógyszeren élő, de még mindig nem helyesen táplálkozó és egyáltalán nem mozgó emberekkel???
Mindenkiben van valami szabályelleneség. Jó, nem azt mondom, hogy hajrá, ne csukassa le magát senkI, de nem a kőbe vésett dolgokhoz kell viszonyítani, hanem az egyén szintjén. És aki rossz irányba tart, ott lépjen közbe család, barátok. Ezt gondolom.
Valoszinuleg az egesz tema orszag\hely fuggo is. Izraelben az en genereciom (30as) jelentos resze sziv fuvet estenkent, ugy ahogy Magyarorszagon megisznak egy-ket sort. Senki nem lepodik meg vagy csodalkozik, ha barhol elokerul egy joint. Es ezzel mindenki tisztaban is van. Nem tudom, mennyire gyogyhatasu, etc. de teljesseggel kepmutatas ezeket az ismert embereket bunozokent kikialtani, mikozben a tarsadalom egy jelentos resze rendszeresen sziv.
egy cigi miatt bárkit is lecsukni az tényleg képmutatás. viszont a legitimizálás azzal jár, hogy úton útfélen lehet kapni füvet, nem fizetett ki a főnök, bááákker, leugrok a sarki kofísopba és elszívok egy cigit. És bizony sajnos (tapasztalatból tudom), hogy akinek nincs valamiféle spirituális útmutatás az életében, és menekülőútként hasznája, az az esti egy cigitől elég hamar eljut(HAT) a napi két gramm HEROINIG. és az már viszont nem annyira klassz. Nagyon kevesen tudják kontrollálni a szívást, a kezdetben egy spanglit elszívók táborából kerülnek ki a masszív drogosok, ezt minden droggal valaha is többet foglalkozott személy/orvos/díler tudja. Még esetleg az olyan országokban, ahol amúgy működőképes/létezik szociális háló (hollandia stb.), ott még kézben tartható, de magyarország jelen pillanatban erre biztos nem alkalmas. és bizony a dílerek nem a füvön gazdagszanak meg.
Nem tudom Krisztike, en nem latok semmifele osszefuggest a fu es a heroin kozt. Szerintem egy esti cigitol legrosszabb esetben a napi 5-6 cigiig lehet eljutni, az meg meg mindig fele olyan kartekony sincs mint napi 2-3 feles. Nyilvan van ilyen is olyan is. Mindennel lehet visszaelni es mindent lehet mertekkel csinalni. Rajtunk mulik.