Izraelinek lenni

A legtöbb ember nem képes megmagyarázni, hogy miért pont itt él, de rengeteg oka van, hogy miért nem képes máshol élni
(Vigyázat! Csak izraeliek értik!)

Ha a Jeruzsálemi szállodában reklamálsz, hogy a szobádból nem látni a tengerre, valószínűleg izraeli vagy.

Akkor is, ha a tudakozóban megkérded Yiczik Kohen számát, és ha visszakérdeznek hogy melyik Yiczik, azt mondod, hogy „a göndör”.

Ha 29 sekelért veszel rádiót a piacon és megsértődsz, hogy hamisítvány.

Az izraeli az egyetlen, aki tapsol ha külföldről hazatérve landol a gépe, de rögtön azon van, hogy újra elmenekülhessen innen.

Az orosz bevándorló marokkói zsidóval házasodik, és a lányukat Koral-nak hívják, mert ki tudja, talán az USA-ban fog felnőni.

Bemégy a Genezáret közepéig, és száraz maradsz.

Súgva kérsz valamit a gyógyszerésztől, erre ő azt kiáltja: „Hagit, hova tetted az aranyérre a gyógyszert?!”

Tábla figyelmeztet, hogy friss a festék, hozzányúlsz, és azt mondod: „Walla, tényleg friss.” (Próbálja valaki a „walla” szót más nyelvre fordítani! Lehetetlen.)

Pizzafutár voltál, és azt írod az önéletrajzodba, hogy: „Helyettes kereskedelmi igazgató egy nagy élelmiszer-láncban.” 

Az előttedállóra dudálsz, ha sárgára vált a lámpa.

Abból áll a diétád, hogy mindenki hízik körülötted.

Nemzeti szokás itt a hadsereg utáni egy éves távolkeleti, vagy délamerikai túra. Tipikus izraeliként lehet említeni a kóserságot, a falafelt, az izraeli szemtelenséget, a kék-fehér színt, a „kombínot”, matkot al hachof, al haesh-t (vigyázat, ez nem barbecue!), a szlenget -” Eyn al hasleng shelánu”.

Külföld. Ha még nem találkoztatok külföldön a szomszédotokkal, ez csak idő kérdése.

Hányszor hallottátok: Yihiye beseder/Smoch alay (minden rendben lesz/bízz bennem), és ez hányszor nyert igazi jelentést?

Tipikus izraeli szokás reggel a piacon nyafogni az uborka árán, este pedig étterembe menni és 400 sekelt kifizetni egy páros vacsoráért.

Ha kopasz kövér férfi vagy, aki hangosan magyarázza, hogy miért kell a nőknek vékonynak, szépnek, szimpatikusnak és csendesnek lenniük, valószínű, hogy izraeli vagy.

Számodra a diéta: egy burekasszal kevesebbet enni (a heti ötvenből).

Jobbról leelőzni 10 kocsit, átvágni a sávokon, dudálni és idegesen káromkodni, mikor nem is sietsz sehová.

Külföldön héberül káromkodni, itthon meg angolul (vagy oroszul).

A könyvtárban/buszon a mobilban kiabálni.

100 zacskó bambát venni, csak hogy nyerjél valami 10 sekeles vackot.

30 sekelért napszemüveget venni a piacon, és azt mondani a barátoknak, hogy akciós áron vetted 500-ért.

Egy teljes hétig diétázni, aztán azt mondani: nu ma ze hadieta hazot, lo ozeret begrus (mi akar ez a diéta lenni, egy garast sem ér). 

Beiratkozni valami szakkörre, és csak havonta egyszer menni.

A mozgássérülteknek fenntartott parkolóban parkolni, és azt mondani az őrnek: csak két percre achi (testvér).

A táskában -közértben vett- italt csempészni a moziba.

Három óráig vásárolni a szupermarketban, aztán a 10 darabos gyorspénztárhoz állni.

Megállni egy forgalmas út közepén, és a kocsi kerekére pisilni.

Bemenni a boltba, és azt mondani, hogy nálunk ez feleennyibe kerül.

Elmenni egy rock koncertre és azt mondani a DJ-nek: oké achi (testvér) most tegyél be egy kis keleti zenét.

A benzinkútnál tévedésből az ellenkező oldalra beállni, és megpróbálni áthúzni a töltőt a kocsiig.

Izraeli menü: arab saláta, román kabab, iraki pita, és bawari krém (német tartomány). Úgy látszik, szeretünk antiszemitát enni.

Itt a „Dohányozni tilos” tábla azt jelenti, hogy: „Van valakinek tüze?”

Itt a miniszter kigombolt, foltos ingben van, a sofőrje meg öltönyben és nyakkendőben.

Itt ha valaki először látogat hozzád, nyugodtan megkérdi, hogy kivehet-e valamit a hűtőből, mert éhes.

Itt szokás (csak) Yom kipur-kor kipás igazakká válni.

Itt gyakori, hogy a sorban eléd áll valaki és azt állítja, hogy az előttedállónak a barátja/ismerőse/gyerekkori játszótársa… stb, vagy azt mondja az utánnad jövő, hogy „én vagyok a következő”, aztán elmegy egy rövidebb sort keresni.

Veszekedni valakivel és hadonászva rákiabálni: „Na mi az, mi történt?!” (Lama, ma kara), és „Várjál csak, ezért még drágán megfizetsz!” (Chake-chake, ze od yaale lecha beyoker), aztán egy óra múlva együtt ülni egy kávé mellett, vállonveregetni és azt mondani: „Te jó gyerek vagy te.” (Ata bachur tov ata)

Ez az egyetlen ország, ahol kommunikációs műholdat küldenek az űrbe, de nem hagyják, hogy elmondj egy kerek mondatot.

Ez az egyetlen ország, ahol a legszomorúbb és a legvidámabb napot csak 60 másodperc választja el egymástól.

Ez az egyetlen ország, ahol a gazdagok a szocialista baloldalhoz tartoznak, a szegények meg a kapitalista jobboldalhoz.

 

Ez az egyetlen ország, ahol nem gond űrhajórepítő számító-gépprogramot szerezni, de néha napokat kell várnod, míg megszerelik a mosógépedet. És ha már javításról van szó: csak itt hallasz a szerelőtől ilyen időintervallumot, hogy: „tizenegy és este hat között érkezem”.

Ez az egyetlen ország, ahol az első randevún azt kérdezed a lánytól, hogy hol szolgált a hadseregben, és csak itt derülhet ki, hogy a tiedénél elitebb egységben szolgál.

Ez az egyetlen ország, ahol ha gyűlölöd a politikusokat, utálod a hivatalnokokat, ki nem állhatod a helyzetet, az adókat, elégedetlen vagy a szolgáltatások színvonalával, és nem bírod az időjárást, azt jelenti, hogy szereted az országot.

Ez az egyetlen ország, ahol a legtöbb ember nem képes megmagyarázni, hogy miért pont itt él, de rengeteg oka van, hogy miért nem képes máshol élni.

Ez az egyetlen ország, melyben élni tudok. Ez a hazám.

Másik izraelinek lenni >>