Általában nem követem a magyarországi eseményeket, az utóbbi napokban viszont akaratlanul is olyan elszomorító hírek jutnak hozzám, melyek alapján határozottan állítom: velejéig romlott az ország. Egy héten belül Horthy szobor-avatás, Radnóti szobor-döntés, Radnóti kötet-égetés és filmrendező-támadás az alábbi felkiáltással: „a zsidó fejeddel együtt foglak levágni, te buzi.” Ez már kicsit sok(k). Nem azt mondom, hogy félnie kéne a magyar zsidónak, és/vagy szabadságot szeretőnek, hanem hogy érdemes félelem nélkül, de okosan odébbállnia. Míg nem késő. Míg el nem nyel mindent a mocsár.
Nemrég egy fideszes polgármester lefejelt egy ügyvédet, és betörte az orrát . Azt állíotta, magánügy. A múlt héten kiderült, hogy egy vezető országos tisztviselő irodájában Horthy-kép lóg a falon. Azt állítja, magánügy. Én szeretném megjegyezni: nem, nem az, ez közügy.
Aki békére és csendre vágyik, nem fog üvöltözni. Szólni fog. Akár némaságával, akár azzal, hogy külföldre költözik, vagy hogy billentyűzetet ragad, ha úgy érzi hogy baj van. Most nagy a baj. Aki ebben a helyzetben hallgat, nem demokrata.
Oh, szegény magyar!
„S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.”
(Vörösmarty Mihály: Szózat)
helyesbites: http://index.hu/belfold/2013/11/19/diszkobaleset_aldozata_lett_a_radnoti-szobor/
Vitatkozhatok? 🙂
hogyne, kedvedre 🙂
Vita 1:
Mindenféle cikkek általában nagyon negatív, vagy ellenkezőleg, nagyon pozitív témákról szólnak, megfelelő formában és töltettel, arról és úgy, hogy az olvasó magáénak érezhesse a dolgot, s így mély hatással legyen rá. Ha a szavakat el is felejti, az érzelmi töltet megmarad. 3000 km távolban is, miközben ilyen messziről nem érzed a hétköznapokat. Pontosan ez az oka annak, hogy megbeszéltük az otthon aggódókkal: „Ne a hírekből tájékozódj, kérdezd meg tőlem.” Vice versa, ők tőlem, én tőlük.
„דברים שרואים מכאן לא רואים משם” – ismerős?
Vita 2:
Bár létezik az a bizonyos gerenda, most mégsem rá célzok, hanem pusztán a jelenségre magára:
http://www.o139.org/2012/03/blog-post.html
Nem ezért jöttem el onnan és nem fogok ezért elmenni innen. Sőt! Bár már nagyon régen vágyakozom egy lakatlan szigetre… 🙂
vita1: személyesen is megtapasztaltam nyáron a dolgokat, másrészt szoros kapcsolatban vagyok onnan tobbekkel, akik folyamatosan informálnak, inkább az ő beszámolóikból tájékozódom, mint a sajtóban megjelent írásokból, bár tudom, hogy így sem teljes a kép, a dolgok sokkal árnyaltabbak, hisz az ismerőseim többnyire egy táborhoz tartoznak…
vita2: egy pillanatig sem állítottam, hogy itt jobb a helyzet, sőt… a külföldre költözéskor (sajnos) még csak nem is gondoltam Izraelre… bár ha liberális vagy kedves olvasó, feltétlenül ide gyere, hogy erősítsd az oldalunkat 😉
Gyöngyi egyetértek az idézett cikkel, ne félj, máskor majd Izraelre is rászállok, ha eddig még nem tettem volna 🙂
Szóval, ha találnál nekem is egy lakatlan szigetet, szóljál lécci!
Találni nem nehéz! Ez itt stipistopi az enyém (lesz, amint sikerül lehúznom a kezemről a bilit, mer igen rászorult…), de a többi között válogass kedvedre:
http://www.privateislandsonline.com/islands/st-athanasios-island#
Szabad szólnom? Az hogy két politikus „férfiasan” Elégtételt vesz egymáson számomra nem katasztrófális. A Horthy szoborhoz annyit,nézőpont kérdése,és mind a két tábornak az ész érveket kellene felemlegetni,ésszel megvitatni. Fent említett személy tiszti karában a háború végéig voltak zsidó származású tisztek,pl a déd nagybátyám. Abba a politikai helyzetben akár csak Kádárnak sok tűz között kellett sakkoznia,nem ítélem meg őket. De egy dolog biztos,hogy ha most lenne az országnak egy Horthy,vagy Kádár kaliberű politikusa,a komplett jobbik börtönbe ülne. igen itthon katasztrofális a helyzet az elmúlt két évben,jobbikos politikusok listázni akarták a zsidó származású politikusokat,majd szintén jobbikos genetika vizsgálattal akarta igazolni „tiszta magyar származását”,szóval lassan visszakösszönnek a harmincas évek:(((( Ez a tragédia! Magyarország lassan élhetetlenné válik.