Valójában csak ma jöttem rá, hogy ha egész passzosan tövig vágom a körmömet, kétoldalt ránő a bőr, és ez mondjuk nem fáj, viszont kellemetlen, de nem is erről akartam írni, hanem az osztálykirándulásról, melynek nagy része – bár csak néhány hete volt – a feledés homályába merült, talán arra emlékszem a legélesebben, hogy két döglött óriásteknőst is találtunk a tengerparton, az egyiknek le volt válva a feje, a páncélja betört, a másik viszont nem vandalizmus áldozata lett, csak sima zacskónyeléses fulladás végzett vele, bár szerintem a lefejezettet is csak a fulladás után csonkították meg és törték össze, kinek volna érdeke élő óriásteknőst agyonütni? igaz, volt már olyan, hogy rászóltam az utcagyerekekre, hogy minek akasztják azt a macskát? nem bántott az senkit, erre persze leanyáztak, de ezalatt legalább a vágottfarkú cica eliszkolhatott, viszont másnap a kocsim volt leköpködve és összekarcolva, de nem bántam, úgyis ócska járgány. Pont.
Csak azért mentem az osztálykirándulásra, mert két kisebbik fiam fennállásuk óta először nem az anyjukat, hanem engem hívtak, hogy menjek velük, és ez megérintett.
Nagy vonalakban az volt az ötlet, hogy délután négykor undulunk, és csak este tízkor jövünk haza, hogy még tűzgyújtásra is legyen idő.
A buszon – bár ricsajoztak és engedetlenkedtek a gyerekek -, minden rendben ment. Elöl bemondtak valamit, de nem hallottuk. „Hogy mondod?!” kiáltottam „Tilos enni a buszon!” ismételte hangosabban, persze ettől még mindenki ugyanúgy evett. „Hé te gyerek – fordultam hátra egy hangosan ropogtatóhoz-, nem hallottad, mit mondtak?!” de engem sem hallott, legalábbis csak bámult, és tovább tömte a szájába azokat az undorító nyalánkságokat. Valamivel később, mikor kisfiam közölte hogy szörnyen éhes, kivételesen megengedtem neki, hogy titokban benyúljon a táskájába, és a nyalánkságos zacskó kiemelése nélkül egyenesen onnan szemezgesse a mittudoménmit. Testemmel jótékonyan takartam mások elől.
…azért nem folytatom a beszámolót, mert túl hosszú lenne, már így is az, úgysem olvasnád tovább…
(2009-06-24)
Pedig de. ;]
Hogy van tovabb?