Gyerekes feladvány

Tegnap kellemes meglepetés ért a munkahelyemen. A tésztarészlegben egy gépkezelő nő odahozott hozzám egy kézzel írt, nagy számokkal teli papírcetlit, és kért, hogy oldjam meg a feladványt. Belenéztem, és kissé megszédültem.

– Áááá – szabadkoztam -, neem, régen jó voltam ebben, meg egyébként is, … khm, hogy is mondjam…, nameg épp elfoglalt vagyok.
– Matektanár barátnőmmel már két napja sehogy sem tudunk rájönni – mondta -, a fizikus fiam meg három perc alatt megoldotta, mondjuk a többi diplomás munkatársának fogalma sincs hogy mi a megoldás. Állítólag középiskolások 5-10 perc alatt fejtik meg (aki megfejti), egyetemisták néha órák alatt, matektanárok és egyetemi professzorok meg legtöbbször képtelenek rájönni az eredményre.
– Na jó, nézzük csak – mondtam, és ott a revioli-készítő gép mellett állva, két percen belül tudtam a megoldást. Nem akart hinni a szemének (én sem), ujjongva felhívta a fiát és a matekos barátnőjét, és rohamtempóban terjeszteni kezdte a gyárban, hogy zseni vagyok.

Jött a főnököm is, odaadtam neki a feladványt, és kötekedve előre közöltem vele, hogy semmi esélye sincs… 🙂 Tényleg nem tudta megfejteni, csodálattal veregette a vállamat, aztán lelkesen mesélte a felettesének, hogy matekzseni vagyok.
Este elküldtem három nagy matekos barátomnak a rejtvényt, azóta is várom a válaszukat…

Most akkor tényleg zseni vagyok, vagy csak gyerek? Vagy mindkettő 🙂

8809=6
7111=0
2172=0
6666=4
1111=0
3213=0
7662=2
9313=1
0000=4
2222=0
3333=0
5555=0
8193=3
8096=5
7777=0
9999=4
7756=1
6855=3
9881=5
5531=0
2581=?

(ha valaki megoldja, ne tegye itt közzé az eredményt, hogy mások is elgondolkodhassanak rajta)