Tegnap éjszaka legkisebb fiammal és kutyuskánkkal a szokásos éjfél utáni futásunkat végeztük, aztán mikor a második körben az emelkedőn már alig bírtam szusszal, a sötét fák között Dolly észrevett valami szörnyecskét (mi csak hallottuk), őrült sebességgel üldözni kezdte, megemelt engem a pórázzal, és mint a rajzfilmekben, repültem utána, a levegőben kapálóztam a lábammal, és mint akit csiklandoznak kiabáltam hogy elég, most már tegyél le! de nem hallgatott rám, csak mikor felértünk a dombtetőre, ahol aztán egy jót kakilt a fűben. Valami ösvénymenti dobozkából Eytan kakizacskót kapott elő és hosszasan kotorászott a földön, mondjuk abban a koromsötétben szerintem nem találhatta meg a bogyókat, csak színlelt hogy kidobta, de nem firtattam, büszkén megveregettem a vállát és izzadva hazasétáltunk.