A legutóbbi háború óta folyton a következőről beszélünk, mindenki egyetért abban, hogy lesz, a kérdés csak az, hogy mikor. Valami oknál fogva mindenütt (felső katonai körökben is) kizárólag a nyarat emlegetik lehetséges kirobbanási időpontként.
„Ha idén nyáron nem tör ki, akkor a jövő nyárig időt nyerünk katonai fölényünk növelésére, 2009 nyarára pedig elkészül a hermetikusan védő légipajzs, ami a Hamasz kaszamjait, a Hizbollah katyusáit, a szírek föld-föld, és az irániak ballisztikus rakétáit is még a levegőben megsemmisíti.”
Az emberek minden nap egyre bizakodóbban nézik a falinaptárat, hisz már augusztusban vagyunk, és még ha valaki feltételezné is, hogy mondjuk e-hó 10.-én kitör a háború, mások azonnal könnyedén lehurrognák, hogy a hó végéig csak húsz nap van hátra, a háborúnak nem is érdemes kirobbannia, mert esetleg véletlenül átcsúszna szeptemberbe, ami már ősz volna ugyebár…
Nemrég valaki felelőtlenül megjegyezte, hogy szerinte az idén már nem lesz háború, úgyhogy jövő nyárig fellélegezhetünk, és mikor csak úgy bosszantásképpen azt feleltem erre, hogy szerintem a szírek meglepetésszerűen direkt valamikor január derekán kezdenek majd kémiai bombázni, úgy nézett rám, mint egy tökkelütöttre, aki azt sem tudja, hogy a január az tél.
Az emberek már elfelejtették a Yom Kippur-i háborút, ami ugye ősszel volt. Azt gondolják, hogy a mai modern időkben a háborút is be lehet táblázni a naptárban, majd jól egybekötjük a kéthetes külföldi nyaralással, mire visszajövünk, addigra pont béke lesz.
A közeledő háború jegyében a gyári riadógyakorlatokat már július elején végigcsináltuk, légifelvételekről bemagoltuk a gáztartályok, az áramközpont és a veszélyes-anyag raktár pontos elhelyezkedését, az azok felrobbanásakori teendőket is jól agyunkba véstük, kipróbáltunk egy beszivárgó terroristaegység által véghezvitt mega-merénylet-verziót is, aztán tüzeket gyújtottunk, maszkokba öltöztünk, több, előre jól kiképzett felelős fütyülőket fújt és a vészkijáratokban nyomorgó, füsttől fuldokló embereket terelgették jobbra-balra, minden átgondolás nélkül.
A félnapos gyakorlat végefelé a hordágyak is előkerültek, és mikor az egyikre váratlanul engem is feldobtak, és rohangászni kezdtek velem arra gondoltam, hogy sokkal jobb volt a tavalyi háború, mikor a gyár légkondis óvóhelyén kávézgattunk kényelmesen, plazma-tévén, élőben néztük a háborús eseményeket, ráérősen meghalgattuk a környéken becsapódó katyusák robajait (amik egyébként tényleg félelmetesek voltak), és jóízűt vitatkoztunk arról, hogy melyik negyedben landolt a rakéta, és persze minden robbanásnál a nagy többség váltig állította, hogy most telefonált a felesége/férje/gyereke, hogy tudniillik közvetlen az ő házuk mellett csapódott be a katyusa, beleremegett az egész ház, egy-két szilánk a szalonban landolt, de ők szerencsére jól vannak…
Szóval arra gondoltam mikor a tűző nyári napon szaladgáltak velem a lángoló valamik között a hordággyal, és forró füst facsarta orromat-szememet, hogy már csak a kellemesen hűvös időjárás miatt is előnyösebb a téli háború.
(2007-07-02)
jot mulattam az irasodon, bar megteveszto az irasodnak az ovohelyrol szolo resze. a nagykozonseg ugyanis nem tudja, hogy legtobb ovohelyen NINCS legkondicionalo, csak max. ventillator, igy tobb ezer ember emelyito izzadsagszagban (s persze -mondanom sem kell- plazma tv-nelkul)nyomorogta vegig a haboru hosszu heteit.
Arrol a tobb tiz- (szaz?) ezer emberrol nem is beszelve, akiknek NEM volt ovohelyuk, es a lakasok/lepcsohazak egy-egy legkevesbe veszelyesnek tartott helyein kuporogtak at a kiszamithatatlan idopontokban jelentkezo raketatamadasokat.