Szomjas

Ha nincs Arak, igyatok Chivas-t[1. A „Ha nincs kenyerük, egyenek brióst”, Mária Antónia francia királynénak tulajdonított gúnyos mondás után.]

A múlt hét egyik száraz reggelén Lapid evangéliumára ébredtünk: a szeszesitalokra hozott új adótörvény értelmében a jövő hónap elejétől az olcsó alkohol kevésbé lesz olcsó, pontosabban a duplájába fog kerülni. Lapid reméli, hogy -mintegy a középosztály és szegények ajándékaként- további 200 millió sekelt nyomhat így a kiüresedett államkasszába.

Izraelben már Lapid pénzügyminiszteri kinevezése előtt is nehéz volt a megélhetés. Bár sokkal több órát dolgozunk mint a nyugateurópaiak, fizetésünk mégis alacsonyabb az övékénél, miközben az árak itt jóval magasabbak. Nem elég, hogy pénzünk kevesebbet ér, sokkal kevesebb időnk van élvezni azt. A megszorítások, melyeket az új pénzügyminiszter -a korábbi kormány hibáinak kijavítása címén- rótt ránk, méginkább megkurtítják a köznép kezében lévő boldogulási lehetőségeket. Az intézkedések nagy része kimondottan kegyetlen, de egyik sem annyira cinikus és megalázó, mint az olcsó piára kirótt adó.

Yair Lapidnak nem jelent problémát beülni egy jó kis pub-ba, kényelmesen elhelyezkedni a pultnál, és rendelni egy pohár Remy Martin-t, vagy valami márkás whisky-t. Ezentúl ez még könnyebb lesz neki, mert az új adórendszer szerint a márkás és drága röviditalok ára kicsit csökkenni fog (eddig az adó mértékét a termék ára határozta meg, ezentúl az ital alkoholtartalmához igazított egységes adó lesz rá kiróva). Lapidot nem igazán érdekli, hogy míg ő a bárban a legjobb helyen ücsörög, addig a másodrendű állampolgárok a közértbe mennek, leveszik a polcról a 30 sekeles másodrendű Arak[2. Főként Jordániában, Libanonban, Egyiptomban és Izraelben gyártott, átlátszó, színtelen, 40-80%-os alkoholtartalmú rövidital. Az arakot szőlő, vagy datolya erjesztésével és lepárlásával készítik. Az így keletkezett folyadékot szárított ánizs-levelekre csöpögtetik, ettől van az a különleges íze. A tömény szeszesitalok utóbbi években Izraelben történt drágulása nyomán az Arak –olcsó ára miatt- újabban nagy népszerűségnek örvend.]-ot, aztán másodrendű lakásokban találkoznak a másodrendű barátaikkal, hogy picit jobb kedvre derüljenek, és néhány órára elfelejtsék, hogy életük sokkal jobb is lehetne, és a kilátástalanságot így kicsit elviselhetőbbé tegyék.

Lapid azt a tényt is elfelejti, hogy az olcsó szeszesitalokra kirótt adó növelésével a helyi kisvállalkozásokban is kárt okoz, és hogy az adókból származó bevétel is csökkenni fog, mert sokan, akik minden fillért jól megnéznek mielőtt kiadnák a kezükből, és eleve eddig is ritkán mentek szórakozni, ezentúl kénytelenek lesznek még kevesebbet mulatozni, kevesebbet inni, és kevesebbett enni.

De az Lapid igazi tévedése, hogy azt hiszi, az alkoholra ró ki adót, mert valójában az élet élvezetét sarcolja meg. Ez Lapid nagy bűne, hisz nem azért nyerte el sokak szavazatát az elmúlt választásokon, hogy pénzügyminiszter, hanem hogy az „igazság” minisztere legyen. Nehéz az életünk, és Lapid azzal, hogy megkurtítja annak élvezetéhez való jogunkat, a még megmaradt kevés legitimitást és bizalmat is elveszítheti.

Izmos és harcos pénzügyminiszterünk, aki a középosztály Don Quijote-jeként adta el magát, de a választások óta majdnem minden útjába eső szélmalom elől meghátrál, rá fog jönni, hogy ezentúl túllőtt a célon. A megélhetés terhe alatt roskadozó izraeliek lelkiállapota robbanékony, és az alkoholra rótt adónövelés olyan ügy, mely könnyen kanócot gyújt. Mert ha a fiatalok abbahagyják az ivást, és kijózanodnak, valószínű újra az utcákra és terekre vonulnak, és akkor Lapid nagy bajban lesz. Sokkal gyorsabban kerül majd a politika süllyesztőjébe, mint ahogy a korábbi választások előtt csillagként feltűnő tisztakezű új üdvöskékkel történt.

(a bejegyzés írásakor felhasználtam egy HaAretz-ben megjelent cikket)