Anusim

Egy számában óriási, keménnyakú, és ellentmondásos vallási csoport kellős közepén, – szigorú és abszurd uralom alatt, mely megköveteli, hogy a gondolkodás, az öltözködés, a beszédmód, a lakás, a viselkedés, a házasság, megfeleljen a többszáz generáció folyamán összegyűjtött sokezer törvény által előírt szabályrendszernek, létezik egy titkos és rémült közösség, „a marannusok közössége”, melynek pontos létszáma nem ismert, és tagjai szétszórva élnek az egész világon, akiknek más a gondolkodása, mely teljesen ellenkezik az ultraortodox gondolkodással, és egy részüknek egyáltalán nincs vallásos hite. E közösség tagjai hosszú, gondolkodással és kérdésekkel teli, néha akár évtizedekig tartó utat tettek meg, míg eljutottak végső következtetéseikhez.

Felfogásuk ellenére kénytelenek az ortodox/vallásos palástban élni, és elkötelezetten engedelmeskedni a szabályoknak és parancsolatoknak, melyek köztudottan magukban foglalnak a nap 24 órájára, és az év minden napjáró szóló viselkedési kódexet. Csak a vécéajtó mögött, vagy a takaró alatt képesek áttörni a szigorú előírásokat.

A zsidó vallás minden irányzatából tartoznak emberek a marannus közösséghez: hosszú szakállasoktól és hosszú parókásoktól kezdve, akik egyszer sem hagynák ki a mikvében való heti megmártózást, egészen azokig, akik bár csak minimális kipát kell hogy viseljenek, el vannak zárva a szabad világiasság felé vezető úttól.

Egyeseknek közülük a Tórához kapcsolódó munkájuk van, mások a magánszférában dolgoznak, és olyanok is akadnak akik fontos állami pozíciókat töltenek be, viszont minden „anusim”-ra egyaránt jellemző, hogy kínosan rejtegetik meggyőződésüket vallásos környezetüktől, néha még a legközelebbi családtagjaik elől is.

Minden anus-nak az a vágya, hogy áttörve a Mea Shearim falait kiszabaduljon a gettóból, de a környezet, a munkahely, a társadalmi rang, a rokonság, a házastárs és a gyerekek, megakadályozzák őket abban, hogy felfedjék gondolataikat, mert ők a részükről nem akarnak fájdalmat okozni a rokonoknak, vagy -még ettől is rosszabb- elveszteni a hozzátartozókat.

A marannusok közösségéből egyesek kilátástalanságból hozzászoktak helyzetükhöz, mások viszont még mindig remélik, hogy egyszer a jelenlegi szűk látóhatáron túlra juthatnak. Az utóbbiaknak egyrészt nagyon verejtékes éjszakáik vannak, másrészt viszont teljes és tartalmas az életük. Sokan teljesen magányosan élnek a gondolataikkal, és nem tudják hogy vannak mások is akik hasonlóan gondolkodnak, vagy hogy létezik ez a közösség.

/folyt. köv./