Hirtelen felindulásból követtem el ezt a képet. Korábban láttam valahol valami félig profil, félig portré ábrát, gondoltam, hogy kisebb-nagyobb változtatásokkal, magamról is készítek valami absztraktot, ami majd jól kifejezi meghasadt egyéniségemet.
Hozzávalók:
1 semleges háttér
1 fényképezőgép
1 állvány
1 szemből jövő fényforrás (lehet több is, de akkor is szimmetrikus)
1 frankpeti (vagy egyéb fotóalany)
1 Magi (más feleség is jó)
Elkészítés:
Első lépés: két fénykép készítése. Beállítottam a fényképezőgép értékeit (manual, 1/125s, f/5.6, 40mm, ISO100, vaku), állványra erősítettem, levettem a mögöttem lévő falről a képet, beálltam és megkértem Magit, hogy exponáljon. Fontos volt a szimmetrikus megvilágítás, hogy az összedolgozásnál ne legyenek gondok, ezért szemből, kb. két méter magasról jövő, fehér esernyővel derített vakufényt használtam. Egy nagy fehér lapot tartottam magam előtt, hogy alulról visszaugrasszam a fényt az erős árnyékok elkerülése végett. Egy szemből-kép, egy oldal-kép.
Második lépés: Photoshop. Gépre vittem a két fotót, fekete fehérre konvertáltam őket, a profilképet kivágtam, majd a rétegekkel játszadoztam úgy, hogy gyakorlatilag az orron és a jobb oldali kontúron kívül minden a szemből készített portrékép maradt, visszaállítottam a szem kékségét, végül -hogy furcsább legyen az összhatás-, odaragasztottam az oldal-fület is. Ennyi.
Egészségünkre!
Érdekes. Ugráltatja a tekintet, nem hagy nyugton.
Nagyon jóóóóóóóóóóó :))))))))))))) !
Petikém! Zseni vagy. Apának ne mutasd!
Hosszú percek óta nézem. Engem se hagy nyugton. Félelmetesen, hátborzongatóan jó!
Még jobb lenne, ha nem Te lennél a fotóalany, hanem valaki akit nem szeretünk.