Vissza kéne menni a gyerekkoromba, megkeresni magam az iskolában és megnézni, hogy mennyire cuki hatéves voltam. Megsimogatnám szőke fejecskémet, aztán óvatosan megszorongatnám az arcomat és gügyögnék, ahogy Vágó néni szokott. Hogy érezzem az ártatlan kis életemet. Pihegős és lágy, mégis milyen fontos máris.
Fölnéznék magamra és azt mondanám, hogy hagyjál már, fáj ha szorítasz, kopasz lettél, csúnya bácsi vagy, rothadó fogaidtól bűzlik a szád, szőrös a füled, nagy a hasad, nem ismerlek, menj innen!