Kiálltam a gyár udvarára, mélyen beszívtam az eső bódító illatát, elgyönyörködtem a sebesen tovaszaladó pici patakokban
Ma megnyíltak az ég csatornái.
November közepe van, de tegnap még nyár volt, pólóban és mezítláb futkostam szanaszét, miközben a gyerekek téli, hanukai dalaitól zengett a ház, így várva a nyolc-gyertyás ünnepet, és az esőt.
De hol az eső?
Tegnap, az esti imában együtt kértük a gyerekekkel Istentől, hogy szánja meg kicsi országunkat, és öntözze meg a kitikkadt földet.
Hát az éjszaka folyamán tágra nyíltak az ég csatornái, még most is ömlik az eső, mintha pótolni igyekezne lemaradását.
Kiálltam a gyár udvarára, mélyen beszívtam az eső bódító illatát, elgyönyörködtem a sebesen tovaszaladó pici patakokban, hálát adtam Istennek, hogy imameghalgató Úr Ő, és hogy kegyelme végtelen.
A kisérleti laborban az eső volt a téma, az étkezdében is erről szóló szófoszlányokat véltem hallani.
Munkából hazafelé a rádióban az esőről vitatkoztak, a híradóban külön rovatban tárgyalták, később őszi, esős énekek következtek, aztán egy fontos rabbi beszélt az eső áldásáról, végül a Kinneret vízállásáról lehetett hallani okos dolgokat egy okos szakértőtől.
Néhány hete résztvettem egy érdekes előadáson, ahol Nóé bárkájáról is szó volt. Vettem ott egy szép könyvet az özönvízről, a gyerekek folyton Nóé-bárkákat építenek, Reuven hullámzós muzsikát orgonál, és vacsora közben, tengermorajú komolyzenével a háttérben azon vitatkozunk, mi volt a nagyobb, a Bárka, vagy a Titanic.
Magi is készített egy Nóé-bárka makettet, mert erről tanít a bibliakörön.
Mi ez a nagy Nóé-bárka özön az utóbbi időben?! Attól tartok, hogy a most lezúduló vízmennyiség miatt még szükségünk lehet a gyerekek hajóépítői tehetségére.
Iszik a Szentföld.
(2004-11-17)