Úszom az ködben. Ha megállok, érzem a párában a körülöttem lebegő hideg burkot. Körbenyal valami nyirkos valami, de nem nézek oda. Fülelek, hallom ahogy csattognak a verebek. Lemerülök, hogy hallgassam, ahogy nem hallatszik semmi. Mélyeket szippantok a homályból. Odasimulok a kerítés falához, hátha megtart, de nem. Csodálkozom. Nem gondolok semmire.