Az izraeli kék túravonal (Shvil Israel) utolsó ötnapos szakaszáról néhány feljegyzés. Többnyire csak azok értik, akik ott voltak (Peti, Zoli, Éva, Vili, Tomi, Ági, Tibi, Laci, Viola, Beni).
Tomi: „Még csak 7 kilométert mentünk, de már annyi fotó van, hogy lehetne hazamenni.”
„Kitörölted a feneked? Szerencsére van popsitörlő.”
Beni visszafut a cukorért és a kiskanálért.
Egyedül megyek a Shaar haGuy-ig.
Élőlényektől és virágoktól hemzsegő fűben fekszem, mégsem zavarnak a legyek, csak egy repül el felettem zz-zz és vissza sem jön, feketerigó, árnyak, fenyőfák.
Disznószalonna a kóser kolbász felett, rácsöpög a zsírja, vita Beni és Tomi között a zsidóságról.
Visszahúz az óemberi természet és kétszer is belekóstolok a disznóhúsba.
Éva undorodik, hogy Tomi krákog és kiköp a földre, erre Tomi: „A leghíresebb focisták is így csinálják, tetejébe sokmillió ember előtt.”
Tomi: „Néha meglepem magam. Nagyobb dolgon gondolkodok, végül a kissebbet veszem meg, és büszke vagyok magamra, hogy spóroltam.”
Ki antiszemita? Aki a kelleténél jobban gyűlöli a zsidókat.
Tomi Beninek: „Mikor pelenkáztalak, én már zsidó voltam.”
„Zsidónak lenni, az hangulat kérdése.”
Beni: „Mindig máshogy játszom maffiásat. Ez bennem a keszem (ez a varázslatos bennem).”
Laci és Éva, elválnak és hazautaznak. Laci: „Jó volt, bár néha apóka tempóban haladtunk.”
Beni ma egész nap külön volt.
A többiek elmennek sörözni, én vigyázok a hátizsákokra.
Öreg beduin pásztor üvölt rám mikor a kecskéit fényképezem, és botjával hadonászva fenyeget.
Sokat nevetünk Tomin.
Tomi zoknijai lyukasak: „Én vagyok csak ilyen vadember, te Beni városi…”
Este hitvita Tomival, Viola csendes. Újra a Frankok változásairól…
Kabab al haesh, tojások.
Sakál üvölt mellettünk, kicsit távolabb egész falka vinnyog.
Tomi, mikor Beni bicskával fűrészelte a nehezen talált bot csonkrészét: „Beni, lederman-smederman.”
Tomi: „Tipikus göcsörtös fa.”
Tomi: „Kulo 33.”
Tomi: „Embernagyságú bot, Beni valld be, hogy van ebben valami marshim.”
5 fős terroristázás, nagyonjó, de Ági a végén kijelenti, hogy többet nem játszik.
Tomi elmegy éjszaka a bottal „túrázni”.
Sakálok üvöltenek.
Tomi és Zoli a tábortól 5-10 méterre pisil. Ági dühös.
„Az erdők itt szaporodnak a leggyorsabban a világon… az emberek, is, plusz magas az élettartalom.”
A római úton (lépcsőkön) Tibi elmeséli, hogy miként vitte halott katonája koporsóját.
Nyers mandulát eszünk.
Este szélvihar, szétszóródnak a hamuszilánkok, fenyőerdő, hamar alszunk, sakálüvöltés, előtte összeszedjük a szemetet, egy teljes zacskónyit.
Dávid és góliát nyomában, sima kövecskék, 5-kor indulunk a sötétben, kevés a vizünk, citromot és búzát eszünk, jó, hogy ne szóljanak meg a farizeusok, mint a tanítványokat, ébred a reggel, madarak, kakasok kukorékolnak, kecskék mekegnek, bárányok bégetnek, kutyák ugatnak, szamár bőg, tehén bőg, beduin tanyánál 5 kutya ront ránk, jó hogy többen vagyunk botokkal.
Még alvó túrázók kutyája megugat.
Gyönyörű mezők, dombok, völgyek, nem tudunk betelni a sok csodával, de jó volna itt maradni, és örökké vándorolni. Itt megállt az idő, teljes csend és béke. Kisegérhulla.
Citromosnál vízcsapra lelünk, lezuhanyzunk, iszunk, megtöltjük az üres flakonokat.
Felveszem a táskát, mert fázom.
Nincs víz a kijelölt helyen.
Tibi szerint az izraeli táj szebb, változatosabb mint a magyar, vagy az európai. Mit nekem te zordon kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes…
Like