Bar micva

Középső fiam, Doron, 13 éves. Készülök a „Bár micvá”-ra, ami annyit jelent hogy „a parancsolat fia” vagy „a törvény fia”. A zsidó vallás szerint a gyerek bűneiért tizenhárom éves koráig az apja felelős, de mikor a fiú betölti ezt a kort, vallási értelemben felnőtté válik, és az Örökkévaló előtt ő maga felel tetteiért. Huh! egy gonddal kevesebb a vállamon 🙂

A Bár micvá ünnepség gyakorlatilag a felnőtté avatás szertartása, mikor a zsidó ifjút életében először felhívják a Tórához. Ekkor az apuka a megilletődött gyerek fejére teszi a kezét, és a következő áldást mondja: „Áldott legyen, aki elválasztott ennek bűneitől!” Ettől a pillanattól fogva a gyerek a zsinagógai közösség teljes jogú tagja lesz, azaz beszámít a minjánba (legalább tíz felnőtt zsidó férfi imaközössége mely szám nélkül zsidó ima és istentisztelet nem müködik…).

Az ünnepi istentiszteleten a gyerek először veszi fel az imaszíjat (tfilin) és az imaleplet (tálit, tálisz), először mondja el a gyülekezet előtt az odavaló héber áldásokat, sőt még a Tórából is olvas. Őt hivják fel máftirnak, aki a prófétai szakaszt (háftára) olvassa. Bár a Bár micvá kifejezetten fiúknak találták ki, ma már Bát micvát (törvény leánya) is tartanak a 12 éves lányoknak, hogy ne érezzék magukat hátrányos megkülönböztetésben. A Tórában egyébként egy szó sincs a bármicváról, de a bölcsek valahogy mégis találtak rá valahol valami utalásfélét.
A bölcsek mindig találnak valamit.

Doron ettől a naptól köteles lenne az összes vallási parancsolatot betartani, amit ő nyilván meg sem próbál, már azt is megbánta, hogy vallásos ünnepet választott, le is akarta az egész hercehurcát mondani, de felhúztuk a szemöldökünket hogy késő, a kifizetett pénzt  vissza senki nem adja.

Az istentiszteletet követően egy szerény állófogadást (kiddus) rendezünk, nem csődítünk össze hatalmas vendégsereget.

(készítettem az ünnepre egy füzetet, akit érdekel, megnézheti >> )