„Ezaz fiam! Vigyázz fiam! A fehér ruhás! Jaaj, nee! Ne arra támadj! Hogy rúgsz fiam! Ne külsővel! Belsővel! Nem tudsz belsővel rúgni fiam?! Szerelj! Ne így! Úgy! Ne úgy! Rúgjál gólt fiam! Fiam! Vigyázz hátulról! Jujj! A fehér ruhás kisfiú nagyon jól focizik! Cselezz fiam! Lőjj! Óóóó!”
Az egész focimeccsen így rikoltozott teljes erőből a hatéves gyerekének egy kövér férfi. A pályán tizenkét gyerek rohant előre és hátra mindig szigorúan egy csoportban. A labda többnyire nem látszott a tömegben. Az volt a játék lényege, hogy a gyerekek tudták merre támadnak, ezért mindig abba az irányba rúgtak labdába és aztán rohantak utána a többiekkel együtt.