Cseppek

Írnék, de megint nincs ötletem egy sem és ettől sírhatnékom van mindig, és ahogy könnyezek, mindig arra gondolok, hogy míg leérnek, a könnycseppek szereplői lesznek egy sajószentpéteri majd szanaszétszórt, bonyolult családregénynek és szeretik, elviselik, eltűrik egymást, vagy nem tudnak mit kezdeni azzal a sok másik könnyel, akik mind velük együtt esnek, és akik szintén mind főszereplői ennek a bonyodalmas, nosztalgikus regénynek és mind szintén éreznek valamit velük kapcsolatban. Testvérem!, sógorom!, húgom!, anyukám!, szerelmem!, lelki atyám!, kóborló fekete báránykám!, Petikém! mondják ki a könnyek mély átéléssel abban a töredékmásodpercben, ami öntudatra ébredésük és földön szétloccsanásuk közt eltelik.