Régen hogy rettegtem lemenni a pincébe. Mikor éjszaka szenet kellett tenni a kazánba. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de tudtam hogy nincs más választásom mint lemenni. Főleg akkor volt rossz, mikor a sarki villany nem égett a házfalon, és a terasz fénye csak halványan derengett odáig. Mikor befordultam a pince felé, rögtön mellbe vágott a koromsötétség. Mindig úgy éreztem hogy üldöznek valakik, gonosz szellemek sziszegnek mögöttem, suhognak és mindjárt elkapnak. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, berontottam a pincébe és felkapcsoltam a villanyt.
A visszaút még rettentőbb volt. Ahogy robogtam felfelé, éreztem hogy a pinceajtó mögötti mély gödörből utánnamnyúlnak a démonok és hiába rohanok, elérnek hoszú karjaikkal, megmarkolnak és röhögve visszarántanak az örök sötétbe.