Generálom

Egy barátom a múltkor összeszerelt egy álomgenerátort álmában. Másnap felhívott, hogy elmondja, hogy sikerült. Jó kis gép volt, egy számítógépes program volt az alapja, ő írta. Elhívott engem, hogy próbáljam ki. Lefeküdtem a kockás takaróval fedett ágyára, beraktam a fülembe a két fülhallgatót, aminek a másik vége a gépbe volt csatlakoztatva, és szép lassan elaludtam. Azt álmodtam, hogy a barátom egy abszolút zseni, fantasztikusan tehetséges tudós, de annyira okos, hogy megőrül, és elkezd kattogni azon, hogy miként lehetne befolyásolni az álmokat.

Elkezd tervezni egy álomgenerátort. Egy számítógépes program a dolog alapja. Sokat dolgozik, és rájön, hogy a megoldás meglepően egyszerű, már-már primitív, és a nagyon sokadik prototípus működik. És a barátom felhív engem, hogy jöjjek el, és próbáljam ki. Én igent mondok, kipróbálom, és amikor felkelek, látom, hogy egy egészen vékony, nagyon elegáns, nyúlánk és gyönyörű fekete bőrű nő vagyok. Meglepetten ülök fel az ágyon, és megkérdezem a barátomtól, hogy mi történt. A hangom is egészen vékony. Ő mellém ül, megsimogatja a karomat, és megnyugtató szavakat mond. Elmondja, hogy ez az eljárás része, nemsokára elmúlik, ne aggódjak. És közben egyre közelebb jön. Szép lassan olyan közel jön, hogy már a nyakamon érzem a lehelletét. És közben fogdos. És ahogy beszél, egyszercsak egy gyors mozdulattal szájon csókol, amire én rémülten hátrahőkölök… És ekkor felébredtem. Minden a helyén volt, a kockás takaró, a fülhallgató. Nem voltam fekete nő. A barátom nem ült mellém, csak izgatottan megkérdezte, hogy na? Milyenek voltak a virágok? Kiderült, hogy azt kellett volna álmodnom, hogy egy méhecske vagyok. Mikor elmondtam neki, hogy mit álmodtam, káromkodni kezdett, aztán elsírta magát… És ekkor felébredt. Hú, mondtam neki, mikor befejezte a mesélést. Ez jó durva álom volt. És tényleg jó csaj voltam?

(korim)