Ma elhatároztam, hogy ezentúl minden nap írok valamit, és ha mondjuk véletlenül kimarad egy nap, akkor másnap kétszer, ha két nap, akkor háromszor, és így tovább. Mert mindig történik valami, és ha nem írom le, akkor mindig elfelejtem, és akkor minek volt, kár hogy megtörtént. Az olyan mint a hanukagyertya kialvás után, a füst elszáll, és mindennek vége. Mikor ezt néztük Magival és a gyerekekkel, majdnem sírtunk, annyira megható volt, mind a nyolcat végignéztük, sőt a szolgagyertyát is, egyenként gyászoltuk őket, a röpke emberi életre emlékeztettek, hogy égünk, termeljük az energiát, szenvedünk, azt hisszük hogy világítunk, aztán hirtelen kialszunk, elszáll a lelkünk, szétoszlunk. Szóval ezért írok.
“Mindig írok” bejegyzéshez 2ozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A gyertyákat meggyújtottuk és megemlékeztünk mi is.Egy picit sírdogáltunk is. DE :Csak azok halnak meg akikről nem emlékszik meg senki sem.Peti., azért nem csak szenvedésből áll az élet. Hanem van benne öröm is jócskán.Na akkor örüljön mindenki,mert lehetne sokkal,de sokkal rosszabb is a helyzetünk!!!!!!
franky igazad van, én egyébként legtöbbször még akkor is örülök, mikor szenvedek, persze nem a szenvedés miatt, hanem kitalálok valami mást