Lesz egy baptista gyülekezetem, és fogok csinálni ifjúsági találkozót. Jönni fog egy lány, akit meglátok. Szép lány lesz persze, gyönyörű, milyen lenne más. Innentől unalmas is lehetne, mert annak ellennére, hogy érdekelne, tulajdonképp nem lenne fontos az a lány. Persze valami miatt folyton olyan helyekre mennék, ahol ő is ott van. Aztán örülnék, hogy van valaki, akit elvihetek mindenfelé. Olyan helyeken járnánk persze, ahol sokat jártam régen és valahogy bemelegednék és mesélnék sokat. Bemennénk helyekre, ahol ismerek embereket, pedig amúgy nem nagyon vagyok ismerkedős, meg beszélgetős.
Aztén a baptista is meg a gyülekezet is elhagyna, csak a lány maradna.
Aztán valahol lenne egy tűz, és néznénk, ahogy parázs lesz, meg néha leszagolnánk a ruhánkba arra gondolva, hogy mindenki tudni fogja, hogy egy tűznél ültünk, aztán késő éjszaka elmennénk aludni. Tulajdonképpen, végül is unalmas lenne, de valahogy mégis rá kéne mondani, hogy jó, és meg kéne próbálni elmondani, hogy miért.