A Tolsztojt olvasom most, hülye teljesen, adott emberek legfontosabb transzformációit elintézi tíz mondattal, aztán meg az orosz néplelket próbálja megragadni egy ziháló farkas horpaszán egy fél fejezeten át. Viszont átlag harmincoldalanként tél lesz, ami tart ötven oldalt. Csikorognak a szánok talpai a ragyogó csillagfényben, meg ilyenek. Én is be akarok zárkózni végre. Telet akarok. Nem túllenni akarok rajta, hanem végre át akarom adni magam a sötétnek, a hidegnek meg a leállásnak. Azt szeretném, ha végre egyszer elfagynának a vesszőim, mint a szőlőnek, hogy tényleg meg kelljen magam metszeni tavasszal.
Korim