Több helyen is kissebb vihart váltott ki ez a fotó, viták alakultak ki, valahol majdnem hajbakaptak, úgy kellett kibékíteni a feleket.
A főnököm például azt mondta, hogy szörnyen felkavar (mezazea), más azt írta hogy nem volt még fotó, ami ennyire tetszett volna neki. Ami egyértelmű, mindenkit megállásra, állásfoglalásra késztetett, senki nem maradt közömbös, így vagy úgy hatott rá a kép, és ez jó, ez a lényeg.
Ez az eredeti, vágatlan és fekete-fehérítetlen fotó, valaki szerint ez sokkal jobb, az egyik koleganőm meg megrótt hogy megmutattam neki ezt is, az előző „ezerszer jobb”, mondta, ezzel a képpel csak leromboltam a másik hatását. Szerintem nem lehet összehasonlítani a kettőt, semmi köze az egyiknek a másikhoz.
A fenti képről a saját képelemzésemet meghagyom magamnak. Mindenkinek legyen a hite szerint.
Szerintem jó fotó, pont az a lényeg, hogy elgondolkodtatásra késztet.
Szerintem is tök jó,főként a fekete -fehér.Művészi.
Nekem mind a kettő nagyon tetszik, a fekete-fehér tényleg művészibb, de a szinesen meg ott a testbeszéd ami a másikon nem látszik… Ahogy a puszi mellé még öleli is… :)) mindenesetre akár ez akár az…ez az egyik legjobb fotód amit láttam.. Ennyi érzelem egy képbe zsúfolva!! Tényleg megindító,ezt csak az érzi aki tud így szeretni valakit.. 🙂